Kolosvárról a P. H. egy nov. 4-kén kelt magánlevélből a következőket közli.
Kolosvárról a P. H. egy nov. 4-kén kelt magánlevélből a következőket közli.
Ma 14 napja, midőn a fellázított oláhok mindenemet kirabolták; életem csoda által maradt meg; egy ingben menekültem a hegyek ormain át Enyedre s onnan ide. A zalathnai menekülőkkel borzasztó eset történt. E bányász helyből mintegy 1200 ember indult el Enyedre, menedéket keresni, s az oláhok által felkonczoltattak; alig 38 nő és két férfi szabadult meg e nagy kivándorlásból, a többi legyilkoltatott, közöttük a zalathnai urodalom administrátora, a bányásztörvényszék elnöke és több ülnökök is megölettek. A mult estve jött bizonyos hírek szerint Urbán, ki táborával Naszódról Szászrégennek indult, onnan pedig Marosvásárhely ellen vala menendő, össze van tiporva. Ma a Krakkó és Fejérvár közötti, mintegy 15,000 főnyi oláh tábort is, mellybe a fejérvári parancsnok sorkatonaságot vegyített, megtámadják a mieink. Ettől függ Enyed sorsa. Tegnap délelőtt a katonai esperes, Turk László, kötéllel végeztetett ki. Régi bujtogató volt. Többi társainak ügye a törvény rendes útjára igazíttatott. Még a sorokat irom, Urbán erős megveretése és elfutása nyomott placátokon is hirdettetik.
Ugyane lapnak M. Vásárhelyről irják: Ez munkálkodásunk központja. Naponkint 6–8000 ember vonúl itt keresztűl. Átalános népfölkelés van rendelve; a melly magyar magát kivonja, hazaárulónak tekintetik. Kezdődik az élethalálharcz; seregeink győzelmesen kezdenek működni. Régent az estve vették be a mieink. Urbán a Mocsárra (Sajó felé) vonúlt, de a derék székely huszárok s az egész tábor űzi. Egy elfogott levélben azt irja Puchnernek, hogy neki pokolból is segítséget küldjön, különben veszve van, mert annyi a magyar, hogy tán még az 50 év előtt meghaltak is mind föltámadnak.
