104. A HALHATATLANOK KÖZÖTT
104. A HALHATATLANOK KÖZÖTT
[Párizsból írják nekünk:]
A francia Akadémiának ünnepe volt a minap. Bazin René, az új halhatatlan, akit az elhunyt Legouvé Ernő helyébe választott tagjául az Akadémia, tartotta meg székfoglalóját. Erről a székfoglaló ünnepről még ma is beszélnek, s még sokáig fognak beszélni Párizsban. Az Akadémia dolgait különben sem mindig szimpátiával szokta tárgyalni a francia közvélemény. Az történt tudniillik a székfoglalón, hogy az utód, aki székfoglaló beszédében elődje emlékének akart áldozni, voltaképpen lebecsülte az elődöt. Ügyes, szép és gondos volt a Bazin René beszéde, de az értelme mégis csak az, hogy Legouvé nem volt igazán nagy regényíró, nem is lehetett, mert egyszerű burzsoá lélek volt és semmi esetre sem olyan jeles regényíró, mint ő, Bazin René. E furcsa székfoglaló beszédre ráduplázott Brunetiere, aki az új tagtársat üdvözölte. Ő még alaposabban letárgyalta szegény, néhai Legouvét, szintén kegyetlen, összehasonlító módszerrel. Így áldozott az Akadémia egy igazán kiváló tagja emlékének, s így tiportak össze egy halottat az élők, amiből az a tanulság, hogy halhatatlannak csak addig érdemes lenni, míg az ember – él.
Budapesti Hírlap 1904. május 5.
