105. EGY ÚJSÁGÍRÓ KARRIERJE
105. EGY ÚJSÁGÍRÓ KARRIERJE
A mai francia kormánynak Delcassé külügyminiszter a legnépszerűbb tagja. A forrongások, sok gyűlölködés és harcok közepette Delcassé az egyetlen francia politikus, ki szinte érintetlen, általános nagy becsülésben, magasan áll a pártharcok és politikai tusák fölött. Népszerűsége egyre nő. Oroszországi szerencsés missziója, a francia–angol egyezmény, az olasz–francia barátkozás a Delcassé legújabb diadalai, s a francia közvélemény még nagyobb dolgokat vár Delcassé ügyességétől és szerencséjétől. Legtöbb joggal a sajtó büszke a népszerű miniszterre, mert Delcassé mint újságíró kezdette pályafutását. De nem az mutatja a Delcassé karrierjét, hogy újságíróból miniszter lett. Ez a karrier ma már nem ritkaság. Delcassé karrierjét az teszi nevezetessé, hogy szinte csodálatos a népszerűsége, hogy mindenki hite szerint pályája még emelkedő lesz, s hogy voltaképpen Delcassé még ma is újságíró. Sikereit újságírói kvalitásának köszönheti s annak a körülménynek, hogy minden párt sajtóját úgy tudja dirigálni, hogy ezt maguk a lapok észre sem veszik. A francia–angol egyezmény megkötése előtt például, a tárgyalások ideje alatt, holott azokról az egész francia közvélemény tudott, még a nem nagy komolyságú bulvár-lapok sem írtak semmit, mert Delcassé meggyőzte őket, hogy országos és nemzeti érdek hallgatást parancsol a tárgyalások befejezése előtt. Hasonlóképpen tudja az ő nagy nemzeti és politikai céljaira mindig biztosítani a sajtó óriás hatalmát. E mellett személyesen is a legjobb viszonyban van az újságírókkal. Rendkívül szeretetreméltó s szinte túlontúl szerény ember Delcassé miniszter. Most Loubet római útja után éppen a Delcassé dicséretét zengi mindenki, s a lapok fölelevenítik Delcassé életének forduló, nagy eseményét. Ezelőtt huszonöt évvel Gambetta lapjának, a „République Française”-nek volt kiváló munkása és roppant szerény dolgozó társa. Gambetta fölismerte a fiatal újságíró tehetségét, s azt tanácsolta neki, hogy vesse rá magát a külpolitikai kérdések tanulmányozására. A tanács szerencsés volt, szerencsés volt Delcassé is, ki a tanácsot megfogadta, s mindenesetre szerencsés volt Franciaország is, mert Delcassénél őszintébb híve a békének nincs.
Budapesti Hírlap 1904. május 5.
