Az első restauráczió.
Az első restauráczió.
A kiváltságlevél ünnepélyes kihirdetése után másnap, április 24-én ment végbe az első restauráczió, mely alkalommal először gyakorolta a város szabad polgári jogát. Főbíró (polgármester) Parcsetics Márton, városkapitány Zsivojnovics János, jegyző Ribényi András; szenátorok: Parcsetics Miklós, Merkovics József, Kekezovics Márton, Bogisics Márk, Damjanovics János, Pavlovics Gábor, Karalics István, Raskovics Ábrahám, Popovics Athanáz és Stojsics Athanáz lettek. A kik a katonai uralom idején tisztséget viseltek, a városi tanácsban is állást nyertek. Ugyanekkor Keller István elnöklete alatt történt a város határának kijelölése. Ez a 11 puszta tartozott ekkor Zomborhoz: Bukovácz, Csicsova, Gradina, Ivanovoszeló, Sáponya, Bility, Nenadity, Karankoria, Rancsevo, Pratyevity és Piperos. Ha 800 forintja lett volna, akkor a városnak: Kula és Petkovácz puszta, továbbá Szivácz, Sztapár, Apatin, Bezdán, Kupuszina, Doroszló, Csonoplya, Ómoravicza, Pacsér, Krusevlya és Gákova – akkor még gyér népességű kamarai birtokok – Zombor tulajdonai lehettek volna. Nagy szegénysége miatt a város a kir. kamarai jószágigazgatóságnak ezt a kedvező ajánlatát nem tudta elfogadni. A gróf Palmtól egy évre fölvett kölcsönt sem bírta visszafizetni. Gróf Batthyány Ádám, horvátországi bán konvertálta a város adósságait, s ezért zálogba nyerte a felső várost. Ilyenformán Batthyány még évekig földesúri jogokat gyakorolt a szab. kir. városban. Hosszú pörlekedések után végre a kincstárnak átengedett nagyterjedelmű földek árából törlesztette le adósságait.
