VII. A REAKCZIÓ ÉS A NEMZETI KÜZDELMEK. 1815–1848.
VII. A REAKCZIÓ ÉS A NEMZETI KÜZDELMEK.
1815–1848.
1815–1848.
A nagy Napoleon napja végleg leáldozott, Ferencz császáré felkelőben volt: visszanyerte elveszett országait. A bécsi kongresszus után létrejött közte, a porosz király és az orosz czár között a szent szövetség, mely azonban semmit nem tekintett szentnek, még a népek üdvét sem, csak – a trónt. Ezt valóban megszilárdította. 593Ferencz császár hatalma tudatában újból foglalkozhatott régi tervével: az egységes birodalom megteremtésével. A magyar nemzet kénytelen volt az elnyomott fél álláspontjára helyezkedni. A vármegyék tiltakoztak, de panaszuk nem jutott el a felséges császár színe elé. Az ellenszegülőket a kir. biztosok katonai karhatalommal törték meg. Az országgyűlés nem szólalhatott meg, mert az uralkodó össze sem hívta. A sok törvénytelenség, erőszakosság végre észre térítette a nemzetet. Az 1825–43. évi országgyűlések tanácskozásain három hatalmas lángelme – Széchenyi, Kossuth, Wesselényi – tört elő s megkezdődött a diétákon, az irodalomban a társadalmi téren az a fenséges nemzeti küzdelem, melynek határköve az 1848-i törvények megalkotása.
1814 után.
Inség.
Statáriális bíróság.
Sérelmek.
A Tisza kiöntései.
Az árvaügy.
Ujabb sérelmek.
Almássy József.
Az 1824-iki tisztujítás.
Az 1825-iki követi utasítások.
1825-iki szabályrendeletek.
1826 évi népszámolás.
Pyrker János László.
Az 1828-iki tisztújítás.
Elemi csapások 1828-ban.
Az 1830-iki követi utasítások.
Az 1831-iki kolera.
A tisztviselői hatáskör szabályozása.
Az 1831. évi tisztújítás.
Országos ügyek.
Az 1833. évi részleges tisztújítások.
A zavargások megtorlása.
Gróf Buttler János.
Az 1837-iki tisztújítás.
Székhelykérdés.
Az 1839 évi követi utasítások.
Az 1841-iki tisztújítás.
Az 1841-iki ínség.
Az 1843 évi követi utasítások.
Az 1844. évi tisztújítás.
Almássy Pál.
Az 1847. évi követi utasítások.
