Csák Máté.
Csák Máté.
Csák Máté haragját elsősorban az esztergomi érsekség birtokain és jobbágyain éreztette. Egyik híve és pártosa Csellei (Chelleus) Naszvadot, Gutát, Bajcsot, Szémöt (Szímő) és Petődöt pusztította el, a Csák nembeli Móricz bán fiai, Mihály és András Bulchu, Szegi és Kürt helységekben kegyetlenkedtek 432és kifosztották a jobbágyokat, úgy hogy az egész falu pusztán maradt. Igy bántak el Gug és Perbete helységekkel is. A hatalmas ellenféllel szemben senki sem mert erélyesen fellépni, sőt az érsek és káptalan, hogy a további pusztításoknak elejét vegyék, ráálltak egy csúfos alkúra. (Pór Antal i. h.)
A rozgonyi véres nap (1312. június 15.) ha Csák Máté hatalmát nem is törte meg, mégis jelentékenyen korlátozta féktelenkedését. Közbejött azonban a Barsák lázadása, mely a királyi sereg erejét a Tiszavidékén egy időre lekötötte. Később a hadat Komárom vára alá rendelte a király, ki már az 1317. évi szeptember hó első hetében Komárom közelében tartózkodott. Komárom ostroma körülbelül két hónapig tartott. Külföldi források szerint Frigyes római király, osztrák herczeg szintén részt vett Komárom ostromában, sőt Szentkláray szerint Frigyes hajóhada jelentékenyen közreműködött a vár bevételénél. (A dunai hajóhadak tört.) A vár ostromáról kevés részlet maradt az utókorra.
Komárom vára november 3-án kerülhetett a király kezébe, a mely napon Károly király ugyanis így keltez: Datum in Komarum, – míg az előző napokban jelesül november 2-án is még csak Komáromhoz közel keltezi levelét. Komárom elfoglalásával a vármegye megmenekült Csák Máté zsarnoki uralmától, maga Komárom vára azonban nem sokáig maradt Tamás mester esztergomi érsek birtokában, mert 1320-ban a várról, melyet az 1317. évi ostrom annyira megrongált, hogy újra kellett építtetni és a vármegyéről lemondván, kárpótlásul Bars várát, továbbá a hontvármegyei Bát helységet nyerte adományul. (Knauz. II. 781.)
Komárom ekként a király birtokába jutván, Róbert Károly király 1331-ben Komárom városának szabadalomlevelet adott, melylyel a város a tárnoki városok sorába emelkedett. Utóbb azonban Komárom várát 1333-ban Doncs mester zólyomi főispánnak adta, a hozzátartozó várbirtokokkal egyetemben, kárpótlásul az Árva váráért elcserélt Strido és Csáktornya várakért, mely utóbbiakat a király tőle visszaváltotta. (Anjouk. okmt. III. 31.)
Róbert Károly uralmának megszilárdulásával, úgyszintén Nagy Lajos király dicsőségteljes uralkodása alatt a vármegye békét élvezett. Komárom városa fejlődését Róbert Károly király 1331. évi szabadalomlevelének köszönheti.
A Róbert Károly uralkodása alatt tartott visegrádi fejedelmi kongresszus (1335.) megállapodásaihoz képest a vármegye a nemzetközi kereskedelem terén is jelentékeny helyet foglalt el. A cseh és morva áruk behozatalára megállapított kereskedelmi vonal a vármegye területén vonult át. A cseh-morva kereskedők útja Semptén, Nyárhidon és Udvardon át Esztergomig, s innen Budáig terjedt. Udvard egyúttal vámszedő hely is volt. (Millenn. Tört. III. 148.) A XIV. század közepén szinte megszakítás nélkül a komáromi piaczi vám- és révjog képezi a vita tárgyát. 1343-ban Gilétfi Miklós nádor a komáromi vám- és révjog kétharmadát Doncs főispán ellenében a bakonybéli apátnak ítélt oda, de ez a kérdés végleges megoldást még alig nyert, midőn a bakonybéli apátnak a komáromi domonkosok konventjével pere támadt a halak és más árúczikkek után járó vám kétharmad része felett, melyet a domonkosok ugyan maguknak igényeltek, de az országbíró 1366-ban az apátnak ítélt meg. 1373-ban Szepesi Jakab országbíró Pál apátnak ítélte oda a komáromi piacz- és révvámot, míg a domonkosoknak csak a vágdunai és a dunai halak után a Vág torkolatánál volt szabad vámot szedni. (Tört. és Rég. Egylet jelent. IV. 47.)
