Róbert Károly.
Róbert Károly.
III. Endrének 1301. január 14-én bekövetkezett halálával a helyzet lényegesen megváltozott. A haláleset hírére Róbert Károly Esztergomba jött, hol Bikcsei Gergely érsek őt ez alkalomra készült koronával királylyá koronázta. De a koronázás szertartása még nem biztosította Róbert Károlynak az uralmat. Az ország főurai, közöttük a Csákok, a Hunt-Pázmánok, tehát azok, a kik a vármegyében is befolyással birtak, Venczel cseh király jelöltségében állapodtak meg.
Venczel cseh király maga helyett kiskorú, hasonnevű fiát ajánlotta, a ki a trónt még ebben az évben elfogalta, de mivel Róbert Károly pártja, melyhez a vármegyében birtokos Becse Gergely, az Igmánd nemzetség tagjai, továbbá a Csák nembeli Márk fia, István is csatlakoztak, mindegyre gyarapodott, nem érezte többé biztonságban fiát a magyar trónon, miért is 1303. őszén Nagyszombat felől Nyárhidán és Udvardon át előbb Esztergomba, majd Budára tartott, hol a szent koronát kézrekerítvén, fiastól együtt visszatért Csehországba.
Csák Máté a csehek ellen indítandó hadjárat esetén 8000 ember kiállítására kötelezte magát. (Pór Antal, Millenn. Tört. III. 21.) Erre a szerződésre ráütötte a pecsétjét az Igmánd nembeli Lőrincz, 1294–1296. közt erdélyi vajda, tehát korának egyik befolyásos embere, kinek fia, Lőkös résztvett 1302-ben Buda ostromában. (Karácsonyi: Magyar nemzetségek, II. 242.) Továbbá a Csák nembeli Márk fia, István (u. ott, I. 328.), a Csák nembeli Ugron az újlaki ágból, a ki Füzitő szomszédbirtokosa és Károly király egyik legodaadóbb híve volt.
Venczel 1305-ben lemondott ugyan a magyar koronáról, de a koronázási jelvényeket Ottó bajor herczegnek adta át, a kit a Németújváriak, az Ákos és a Barcsa nemzetség tagjai, sőt Rádi Benedek veszprémi püspök is elismertek uruknak.
Róbert Károly ügye éppen ez időtájt állott legválságosabban, mindenkitől elhagyatva, egyedül Tamás mester esztergomi érsekbe vetette bizalmát, ki az 1307. évi május hó második felében Udvardra tartományi zsinatot hívott egybe, melyen a nyitrai, pécsi és az egri püspökök jelentek meg. Az udvardi zsinat főleg az utolsó évtizedek belháborúi alatt meglazult egyházi fegyelem visszaállítását, az egyházi javak birtoklásának megakadályozását és Károly király érdekeinek megvédését tűzte ki feladatául. (Pór Antal: Tamás mester eszterg. érs.) A zsinat alkalmasint a helység belterületén kívül, a mai Kálvária-hegyen emelkedett Szent Márton-kápolnában tartatott, míg a főpapok I. Géza király egykori kúriájában voltak elszállásolva. (Knauz, II. 570.)
Az udvardi zsinat következményei Buda városának elfoglalása, majd az 1307. október 10-én Pesten tartott országgyűlés voltak. Ezen az országgyűlésen megjelentek a vármegyében birtokos Csák nembeli Ugron az újlaki ágból, továbbá az ugyanez nembeli István fiai, Péter és Márk is; atyjok, a kinek tevékeny rész jutott Károly király trónküzdelmeiből, ekkor már aligha élt, mert 1307-ben szerepel utoljára. (Karácsonyi: Magyar nemzetségek, I. 328.) Csák Máté nem volt jelen ezen az országgyűlésen s később nemcsak hogy távol tartotta magát a királyi udvartól, hanem féktelen rablókalandjait tovább folytatta. Hasztalan figyelmeztette Gentile pápai követ a kékesi egyezményre, midőn többszöri figyelmeztetése kárba veszett, 1311. június 11-én kimondták felette a kiközösítő ítéletet.
