Hunyadi János.
Hunyadi János.
A várnai csatavesztés mélyreható változást idézett elő az országban is. Ulászló halálának hirére egyes főurak, közöttük a Rozgonyiak, a gyermek Lászlót kivánták a trónra ültetni, de a rendek előbb az ország kormányzását öt őkapitányra bízták, majd Hunyadi Jánost választották az ország kormányzójává. Hunyadinak rendkívül nehéz helyzete volt, az ősi főrangú családok megválasztása után rögtön megkezdték ellene az aknamunkát, de a vármegyei nemesség is, mely a nemzeti pártot támogatta, nehéz viszonyok közé került. Maga főispán, Széchy Tamás ekkor még V. László pártjához szított, hasonlókép a Rozgonyiak is. (Millenn. Tört. IV. 68.)
Hunyadi János 1448 nyarán a törökök ellen indult. Csak kevesen voltak a főurak közül, a kik e veszélyes vállalatában támogatták. Ezek közé tartozott Rozgonyi Rajnáld (Rénolt), a ki a Hunyadiakhoz szított, továbbá Széchy Tamás, Komárom vármegye főispánja.
A rigómezei csata után Széchy Tamás helyett Széchy Miklós lett a vármegye főispánja, de az ő működésével a kormányzó aligha lehetett megelégedve, mert 1450. június 28-án kelt rendeletével meghagyta neki, hogy a pozsonyi polgárokat törvényhatósága területén, bárkinek panaszára, személyükben vagy javaikban háborgatni ne merészelje, hanem a panaszlókat Pozsony város birája és tanácsa elé utasítsa. (Gróf Teleki: A Hunyadiak Kora, X. 81.)
Hunyadi János önzetlen törekvéseinek végre 1452-ben sikerült László királyt Frigyes császár gyámsága alól kiszabadítania, de V. László nemzetietlen kormánya nem hozott áldást a hazára. A Hunyadi László kivégeztetésének hirére kitört polgárháború elől V. László előbb Bécsben, majd Prágában keresett menedéket, magával vivén a fogoly Hunyadi Mátyást, a kit az V. László halálának hirére 1458. január elsejére egybehivott országgyűlés királylyá kiáltott ki.
Mátyás trónraléptével ifj. Rozgonyi János még 1458. márczius 4-én kieszközölte a Tata, Gesztes, Essegvár és Gerencsér várakra nézve Erzsébet királyné által kiállított záloglevél megerősítését, mely ügyben alighanem Rozgonyi Sebestyén pártfogását vette igénybe, a ki Budán az ifjú Mátyással együtt volt elfogva, majd Szilágyi Mihály oldala mellett hathatósan közreműködött 436a Hunyadiak ellenségei s az özvegy Hunyadi Jánosné közötti béke létesítésében.
Mátyás király hadait először a cseh rablók ellen indította, majd a törökök ellen fordult, győztes visszatérte után pedig 1464 virágvasárnapján Székesfehérvárott magát ünnepélyesen megkoronáztatta. Bár Giskra és népe meghódolt Mátyásnak, mindazonáltal a Pozsony és Nyitra vármegyék területén Svehla vezérlete alatt álló zsebrák had tovább űzte garázdálkodásait.
Mátyás király ezúttal ismét személyesen vezetett hadat a zsebrákok ellen és Komáromból előbb Pozsonyba ment, majd innen Kosztolány alá szállott, melyet csakhamar hatalmába kerített. (Nyitra várm. monogr. 572. – Pozsony várm. monogr. 558. – Wenzel: Tata fénykora 57.) Ez időtájt (1463.) került a király birtokába Tata is, melyet Mátyás Rozgonyi Jánostól visszaváltott.
A várat környező vadaskert ültetvényeit egész a Dunáig terjesztette ki Mátyás, a kinek jelleme Róma nagy alakjainak csodálásában képződött, s a ki a római emlékek iránt mindig nagy előszeretettel viseltetett.
Mikor Tatát birtokába vette, a mai Újszőny környékén a régi Brigetionak emlékét frissítette fel, sőt Szőnynél át akarta hidalni a Dunát is, de e tervében korai halála megakadályozta.
Mátyás király nagyon szerette Komromot, hol ezidőtájt páratlan gyümölcsöskertje volt, melyet szépségeért aranykert-nek nevezte. Komárom városa iránti jóakaratát leginkább tanusítja 1489. évi adománya, midőn Várköz falut a városhoz csatolta. E falu helyén állott a rómaiak korában a Virginaceum Castellum nevű erőd, melynek romjai a Vágdunán túl még a XIX. század első felében is fennállottak. (Fényes Elek.)
