Albert.
Albert.
Zsigmond uralkodásának későbbi éveiben, sőt Albert alatt is, Tata gyakran volt fontos tanácskozások színhelye. Az 1424. évben különösen mozgalmas élet uralkodott Tatán. Ez időtájt tartózkodtak Zsigmond udvarában Lajos, Henrik, Ernő és Vilmos bajor herczegek, a kik gyakran vadásztak a tatai erdőségekben. 1424. deczember 16-án Erik, az egyesült skandináviai országok királya látogatta meg Zsigmondot Tatán. Ugyancsak itt intézték el a gelderni herczegség örökösödésének kérdését is. Konrád mainzi választófejedelem és az egmondi ház egyik oldalrokona pedig Windeck Eberhardot küldte ide Zsigmondhoz követségbe, a ki 1423. október havától 1424 őszéig tartózkodott Magyarországon. A tárgyalások eredményekép Zsigmond 1424. augusztus 15-én Tatán János egmondi grófot az egmondi grófság rangjára emelte s fiainak a gelderni és a jülichi herczegségeket adományozta. 1424 nyarán még Palaeologus Manuel bizánczi császár is megfordult Tatán. Itt fogadta a király Traversari Ambrust is, a pápai követség vezetőjét, a ki a baseli zsinatról jött deczember 7-én. Zsigmond azonban Tatát nem találta alkalmasnak a fontos vallásügyi tárgyalások megtartására, miért is az értekezletet Székesfehérvárt tartotta meg. Traversari Ambrus több napon át tartózkodott Tatán, s az időt benyomásainak feljegyzésére fordította. Tudósításai rendkívül becses adatokat szolgáltatnak Zsigmond király tatai udvartartását illetőleg, így a többi közt feljegyezte, hogy ottléte alkalmával 5000 ló volt Tatán. 1436 nyarán rövid időre ismét Tatán találjuk Zsigmondot, ezúttal utoljára, mert innen a husziták megfékezése végett Csehorszába ment, a hol meg is halt.
Halálának hirére (1437. deczember 9.) a rendek vejét, Albert osztrák herczeget választották királylyá, a ki Zsigmond uralomra vágyó nejét, Borbálát, Komárom várával kárpótolta. (Fejér XI. 141.) Albert uralkodása azonban csak rövid ideig tartott. A törökök elleni táborozás alatt szerzett gyilkos kórt magával hozta, azonban betegségének nem tulajdonítván nagyobb jelentőséget, Budáról, hol rövid ideig megpihent, Bécs felé vette útját, de már halálos betegen érkezett Neszmélyre, hol 1439. október 27-én elhalálozott. (Millenn. Tört. III. 624–625.) Váratlan halála nagy zavart okozott az országban. Erzsébet férje halála után kísérletet tett a korona elnyerésére, s várandós állapotban levén, elég jogczíme volt arra, hogy az uralmat magához ragadja. De Erzsébetnek elsősorban pénzre volt szüksége. Miután a kincstár nem nyujtott elég fedezetet, Tatát, Új-Tatát, Gesztest, Vitámot és Essegvárt Rozgonyi István, Fejér és Győr vármegyék főispánjának elzálogosította.
A rendek többsége azonban Ulászló lengyel királyt óhajtotta a magyar trónra, mely czélból az 1440. január 18-án tartott budai országgyűlés biztosokat küldött Krakkóba Ulászló királylyal való alkudozás végett, mibe Erzsébet özvegy királyné is kénytelen-kelletlen beleegyezett.
Erzsébet, hogy a trónt születendő gyermeke számára biztosítsa, február elején elhagyta a várat s február 8-án már Komáromban volt. Itt várta Czillei Ulrik, kivel a szent korona kézrekerítésének módja felől tanácskozott.
E kényes feladatra a királynő udvarhölgye, Kottanner Ilona vállalkozott, a ki a koronát február 20-án a visegrádi trónkamarából kicsempészve, másnap reggel (február 21-én) szánon útra kelt Komáromba, hova még aznap este érkezett meg. Erzsébetet azonban a következő nap reggelén (február 22.) elért a vajudás.
435Az újszülött László nevet nyert a keresztségben, mely szertartást a királynő által Esztergomból iderendelt Széchy Dénes érsek teljesítette.
Erzsébet fiának születéséről futárral értesítette a Krakkóban tartózkodó országgyűlési kiküldötteket, de e hír csak siettette az egyezkedések befejezését, melynek eredményekép Ulászlót magyar királylyá választották.
Erzsébet azonban nem tudott beletörődni az új helyzetbe és súlyosan éreztette haragját az előtte Komáromban megjelenő országos biztosokkal, Thallóczi Mátéval és Marczali Imrével, kiket, mert utasítása ellen cselekedtek, azonnal fogságba vettetett, sőt kijelentette, hogy Ulászló megválasztását érvénytelennek tekinti. Április 10-én Komáromban kelt levelével értesítette Bécs városát, hogy László fiának gyámságát tizenhat éves korának betöltéséig Albert osztrák herczegre bizza. (Tört. és Régészeti Egylet 1891. évi jel. 12–13. l. Millenn. Tört. IV. 13–17.)
Erzsébet magatartása megosztotta az országot. A vármegyében birtokos főurak közül Rozgonyi István és fia, János, Tata, Vitám és Gesztes zálogos urai, továbbá a Széchyek, köztük Tamás, Komárom vármegye főispánja a csecsemő László pártjára állottak, de Erzsébet pártja nem bírta megakadályozni Ulászló királylyá választását és megkoronáztatását, mely után Ulászló hívei léptek fel támadólag.
Erzsébet anyakirályné Ulászló pártjának felülkerekedésével nem érezte magát többé biztonságban Komáromban, hanem előbb Győrbe, majd onnan Pozsonyba menekült, mely várat Rozgonyi István és testvére, György, neki átadtak. Ulászló hívei azonban ostrom alá fogták Győrt, melyet bevenni ugyan nem tudtak, de a várból menekülő Czillei Ulrikot az ostromlók Öttevénynél elfogták. (Horváth Mihály: Magyarország. Tört. II. 334.)
Az évekig tartó polgárháborúnak csak Cesarini Julián bibornok közbelépése vetett véget, a ki 1442. deczember 13-án hosszas alkudozások után Győrött békét hozott létre Erzsébet és Ulászló között.
