II. Lajos.
II. Lajos.
II. Ulászló halála után (1516.) a trónt kiskorú fia, II. Lajos foglalta el. Midőn II. Lajos trónra lépett, a vármegye kormánya élén Korlátkeői Péter állott, a ki egyúttal a komáromi és a tatai várak kapitánya volt.
Korlátkeői, mint az udvari párt egyik elszánt tagja, nem tudott megbarátkozni az 1518. évi országgyűlésen uralomra emelkedett köznemességgel, sőt ama kevesek közé tartozott, a kik nyilt ellentállást mertek tanúsítani. Az 1518. évi országgyűlés rendelkezései (XIV. t.-cz.) értelmében Tata és Komárom várak jövedelmeit a királyi udvar ellátására kellett volna fordítani. Korlátkeői Péter azonban a királyi tanács felszólítására sem bocsátotta ki kezei közül Tata és Komárom várát, arra hivatkozván, hogy Ulászló királynak tett esküjéhez híven, e várakat II. Lajos nagykorúságáig másnak nem adhatja át. (Millenn. Tört. IV. 422. l.)
Mialatt a főurak s a köznemesek között küzdelem mindegyre jobban kiélesedett, azalatt kelet felől egyre közelgett a török hódítás veszedelme. Szulejmán szultán elfoglalván a trónt, Berham csauszt küldte követül Budára, hol ekkor a bomladozó közállapotok között is felette harczias hangulat uralkodott. Berham fenhéjázó fellépése csak fokozta az ingerültséget, melynek hatása alatt Lajos király őt elfogatta és Tatára szállíttatta, hol tisztességes őrízet alatt tartották. (Wenzel: Tata fénykora.) A nemzetközi jog e meggondolatlan megsértésére Szulejmán Nándorfehérvár elfoglalásával válaszolt. A veszedelem már a küszöbön állott, de a két párt még egyre elkeseredetten folytatta küzdelmét a főhatalomért. Az 1525. július elején megnyílt hatvani országgyűlésen, melyre mintegy 14.000 nemes gyűlt egybe, a felbőszült köznemesség indulatosan követelte a király eddigi tanácsosainak elbocsátását. A támadásokból kijutott Korlátkeői Péternek is, a ki vármegyei főispánsága mellett a főudvarmesteri méltóságot töltötte be. Egy fehérvári köznemes, Korlátkeőit ez alkalommal a következő szavakkal támadta: »Minden jószágomat elfoglalta, feleségemet vízbe akarta fojtani, engem ártatlanul ítélt el.« (Millenn. Tört. IV. 469.)
A hatvani országgyűlés megdöntötte ugyan a főurak uralmát, de a közelgő vészt nem birta feltartóztatni.
Az 1526. év tavaszán tartott országgyűlésen ismét a főúri párt kerekedvén felül, Korlátkeői is visszanyerte eddigi befolyását az országtanácsban. Alig oszlott szét a budai országgyűlés, az eddigi pártküzdelmeket a hadikészülődés váltotta fel. Mikor II. Lajos hadba szólította a nemzetet, Komárom vármegye főispánjának vezetése alatt állott ki a síkra.
