Ősnépek.
Ősnépek.
A felsorolt őskori lelőhelyek is világosan mutatják, hogy ama földterület, melyet ma Nyitravármegyének nevezünk, az emberiség bölcső-korától 469kezdve lakott és népes terület volt. Mily ősnépek voltak ezek, a műveltség mily fokán állottak, mely nyelvcsaládhoz tartoztak, oly részletkérdések, melyeket minden irott adat hiányában örök homály fed.
A NYITRA-NOVÁKI LELETBŐL.
Eredeti rajz.
A történelem világa Görögországból származott hozzánk. Az első irott adatokat Herodotos munkájából nyerjük hazánk egykori képe felől. Ez a tudás azonban nemcsak felületes, hanem hiányos és általános jellegű, úgy hogy egyes kisebb területekre abból következtetést vonni alig lehet. Herodotos tudja, hogy van Uralhegység, hogy a Don (Tanais) és a Duna, meg a Haemus között nagy földterületek vannak, de nem ismeri bővebben ezeknek hegy- és vizrajzát sem. Az ő, hallomás után leírt s így nem a legmegbízhatóbb adatai szerint, hazánk északnyugati részein, a Dontól a Dunáig, a skythák laktak. Ezek voltak tehát megyénk első ismert őslakói is.
A skythákat, a nagy szármát mozgalom következtében, ez utóbbiak előcsoportjai: a roxolánok, jazygok és alánok szorították ki. A roxolánokról tudjuk, hogy Kr. e. 60-ban a Dneper és Duna között tanyáztak. Helyüket idővel a geták, majd a szarmaták foglalják el.
Hazánk északnyugoti részének alakulására azonban legnagyobb befolyással a kelták vándorlása volt. A kelták vagy gallusok, kiket Herodotos a legnyugotibb népnek ismert, Livius elbeszélése szerint 388. táján Kr. e. két nagy csoportra oszlottak. Az egyik csoport Itália felé nyomult és azt szorongatta, míg a másik átkelt a Rajnán és kelet felé indult. Ez utóbbi csoport ismét három részre oszlott: boiok-ra, taurisk-okra és skordiskok-ra. Minket ezek közül a boiok érdekelnek. Ezek a mai Csehországban fészkelték meg magukat s innen lassan, de folytonosan előnyomultak, úgy hogy nehány év alatt a nyugoti Kárpátok alján tűnnek fel s egész a Garam folyóig táboroznak. A boiok megjelenése megyénk területén, a geták és szármátok elvonulását eredményezte. Az utóbbiak észak felé, a Danasztris (Neszter) partvidékére, az előbbiek az al-Duna tájaira vonulnak s ott a dák-uralmat alapítják meg. Mikor Julius Caesar (58–51. Kr. e.) Gallia meghódításában fáradozott, akkor a boiok már kiszorultak Csehországból, helyüket germán elemek foglalták el. Ezen időben tehát a boiok főhelye a mai Rábaközre, Pozsony-, Nyitra- és Trencsénmegyék területére esett. Keleti szomszédjaik, talán még megyénk határain belül is, a metanasta vagyis költözködő jazygok voltak. A délre szorult géták, most már dákok, Burvista nevű királyuk alatt 470oly hatalomra tettek szert, hogy hódító és pusztító csapataik egész a Kárpátok aljáig nyomultak elő, adófizetőkké tevén a meghódoltakat s kipusztítva azokat, kik fennhatóságukat elismerni nem akarták. Így lőn a történelem egy uj fogalommal gazdagabb: a boiok pusztájával. Vajjon ez a puszta Nyitramegye területére is kiterjedt-e, azt adatok hiányában eldönteni bajos. Ha Plinius jólértesültségében hinni akarunk, akkor pusztasággá csak a Rábaköze vált s ez esetben a boiok egész súlyukkal a Kis-Kárpátok és a Mátra-hegység, a Kárpátok északnyugoti nyulványai, meg a Duna által határolt területre esett.
