A kiegyezés máig.
A kiegyezés máig.
Az elnyomatás korában a vármegye kereskedelmi élete is csak alig tengett és a tulajdonképeni fejlődés a kiegyezés utáni időben indult meg. A kiskereskedelemnek jelentős helyei voltak akkoriban Abony, Nagykáta, Monor, Irsa, Ráczkeve, Nagykőrös, Kalocsa, Aszód, Gödöllő, Újpest, Kecskemét, Czegléd és Soroksár. Gabona-, marha- és lóvásárjairól Nagykőrös, Czegléd, Félegyháza, Abony, Dömsöd, Dunavecse, Szabadszállás, Halas, Kunszentmiklós, Apostag és Monor volt híres. A sertéskereskedés főként a Kiskunságban virágzott, honnan a Bácskába, Szerémségbe és Bánságba jártak el az élelmes sertéskereskedők. A borkereskedés főtelepei Budafok, Szentendre és Vácz voltak. Az utóbbi helyen gyapjúval is nagyban kereskedtek. A főváros iparosai az egész vármegyébe lerándultak a vásárokra. Különben a városok vásárait messze vidékek lakosai látogatták s Kalocsára még túl a Dunáról is átjöttek. A kereskedelem mai jelentékeny forgalma mellett az előbbiekben fölsorolt nagy ipartelepek száma és nagysága bizonyít legélénkebben. Mind a kis-, mind a nagykereskedelem leginkább a városokban virágzik, azonban a legkisebb községnek is megvannak a maga forgalmas boltjai és üzletei. A vármegye leginkább nyersterményekkel, állatokkal és állati termékekkel kereskedik, a melyek legnagyobb részben kiviteli árúczikkek is és ezek ellenében – bár elég fejlett a gyáripar – fél és egész gyártmányokat és gyarmatárúkat hoznak be. A kereskedelemnek ma is fontos szervei a heti és az országos vásárok, a hol a közvetetlen környék szerzi be szükségleteit.
