Az újjászervezéstől 1848-ig.
Az újjászervezéstől 1848-ig.
Az újjászervezés után következő időben, a XVIII. században Pest négy vásárja volt a kereskedelem középpontja, hol a bel- és külföldi kereskedők találkoztak. Ide hajtották a törökök is marháikat. Kecskemét három vásárja: a melyet Szent-György, Szent-Lőrincz és Szent-Katalin napján szoktak tartani, szintén óriási forgalmú volt és azokra rengeteg sok marhát hajtottak föl. E vásárokon összecsődültek a kereskedők, főként a ráczok és itt találkoztak az ország minden városának a sőrészei; de jöttek törökök is, keleti árúikkal. Hasonlóképen híresek voltak a pesti és váczi gabonavásárok is. 1770 táján a vármegyében egy pozsonyi mérő búza ára 1 frt 30 kr., a kétszeresé 1 frt 12 kr., rozsé 50 kr., árpáé 45 és a zabé 36 kr. volt. II. József alatt a kereskedelmi növények közül kísérletet tettek Félegyházán a virginiai dohány termesztésével, a mi szépen bevált. 1799-ben a vármegye elrendelte, hogy a gyolcsos tótok és vászonkereskedők hiteles rőföket váltsanak és tartsanak, de a váltásért ne fizessenek taksát. Hogy Pest-Pilis-Solt vármegye hatóságának ipari és kereskedelmi ügyekben 1611848-ig még a két szabad királyi főváros területén is volt befolyása, mutatja az, hogy 1810 Szent-András havának (november) 15-én Buda, 1811 Szent-Mihály havának (szeptember) 24-én Pest város száraz vámjait az akkori viszonyokhoz képest szabályozta és a vámdíjakat megállapította. Gróf Széchenyi Istvánnak a föllépésével vetődtek föl nagyszabású tervek a kereskedelem fejlesztését illetőleg, de ezeket a szabadságharcz elsöpörte.
