A város leirása. Pályaudvar.
A város leirása. Pályaudvar.
Akár Budapest felől, akár Szeged felől közeledünk a mai Kiskunfélegyházához, a budapest–orsovai fővonalon már több kilométernyi távolságban az akáczok közül kifehérlő tanyák, zöldelő gyümölcsöskertek, gazdag fürtű szőlők, hullámzó vetések, zöld pázsittal borított legelők, fel-felcsillámló tavak mögött ég felé nyuló karcsú magas templomtornyok és füstölgő gyárkémények vonják magukra figyelmünket s figyelmeztetnek, hogy ismét egy nagyobb alföldi városhoz közeledünk. Még néhány percz s kialakul előttünk Kiskunfélegyháza a maga nagyobb kiemelkedő s mellette szerényen meghúzódó bogárhátú háztömbjeivel. A pályaudvar élénksége, várakozó tehervonatok hosszú kocsisora, az utasokra váró viczinális vonatok gépei és motorai figyelmeztetnek arra, hogy egy nagyobb forgalmu, alföldi városba érkeztünk. Kilépve a vasúti indóházból, szépen kövezett térre jutunk, hol a bérkocsik és omnibuszok sokasága fogad, a mi még tíz évvel ezelőtt majdnem ismeretlen volt az érkező utas előtt.
