Puszták szerzése.
Puszták szerzése.
A török hódoltság megszüntével ismét előtérbe lépett a várostól bérelt puszták ügye. Ugyanis a hódoltság idejében, mint azontúl is, egészen a legújabb időkig, míg a közlegelőt föl nem osztották, a lakosok főjövedelmi forrása az állattenyésztés volt. Nagymennyiségü szarvasmarhát, lovat, főként juhot igen sokat tartottak s ezek legeltetésére sok pusztát béreltek ki. E puszták földesúrai vagy végkép elbujdostak, vagy messze laktak a királyi területen, s így földesuri jogaikat nem is érvényesíthették. A török is jogot formált a pusztákhoz, s így a városnak két felé kellett bért fizetni a puszták után; egyrészről a török hatóságnak, másrészről pedig a puszták jogos tulajdonosainak. A bérlet azonban így is nagyon jutányos volt: egy-egy pusztáért 20–25 frt évi haszonbért, egy pár karmazsincsizmát, egy pár török papucsot vagy egy szőnyeget adtak. Ilyen puszták voltak: Kara, Kocsér, Törtel, Lajos, Mizse, Mikebuda, a mely még 1559-ben község volt, 31 adóköteles házzal; továbbá Ujszász, Tetétlen, Nyársapát és Besnyő, Örkény, Vatya, Kakucs, Inárcs, Jenő és Pótharasztja, mely utóbbit előszőr bérbe, majd zálogba s csakhamar örökáron is megszerzett a város. Pótharasztján kivül – a mely ma is a városnak mint erkölcsi testületnek a tulajdona – a XIX. század elején még Nyársapát pusztát, Besnyővel és Tetétlen felét – az ú. n. Alsó-Tetétlent – is megszerezte a város a tulajdonos családoktól; ezeket azonban az egyes lakosoknak engedte át előbb zálogba, majd öröktulajdonul és ezek ma a város határához is tartoznak.
