Gepidák.
Gepidák.
Délmagyarország területe tehát 457-ben ismét urat cserélt. Hunniából, mely 380-tól 450-ig állott fenn, Gepidia lett. Ujra a germán faj lépett uralomra. A gepidák (azaz restek, lassúak) a gótok rokonai voltak, kikhez külsőre, nyelvre, fehér arczszínre, szőke hajra és magas testalkatra egészen hasonlítottak. Elfoglalták ismét III. századi elődeiknek temesvidéki szállásait. Csakhamar megváltoztatták e vidék ethnikai arczulatát, elnyomva kegyetlen bánásmódjukkal a benntalált lakosságot. Ardarik király Attila városát választá székhelyül, melyre, mint törvényes örökére igényt tartott, mert a húga Attilának egyik felesége volt, kitől fia Gheism született.
A gepidák 457-től 568-ig, azaz 111 esztendeig bírták Gepidiát. Ezalatt négy király uralkodott fölöttük: Ardarik, Trasericus, Turisend és ennek fia Kunimund. Bennlakásuk történetéből a gótok, longobardok és avarok ellen viselt háborúik emléke domborodik ki. Trasericus 483 körül már nem elégelte meg elődjének, Ardariknak székhelyét, hanem a gótoktól elhagyott és a gepidáktól elfoglalt Sirmiumban telepedett le, a Száva folyón. Onnan a gepidák Turisend királyuk alatt még beljebb akartak hatolni Pannoniába. Azonban Justinianus császár (527–565) ellentállt nekik és megzabolázásukra a longobardokat kérte segítségül. Éveken át folyt a háború gepidák és longobardok között, míg végre Turisend fia és utóda, Kunimund, a kutrigurok támogatásával legyőzte a longobardokat. Alboin longobard király ekkor Bajánnal, az avarok khagánjával szövetkezett, ki II. Justinianus alatt. 565-ben a gepidák keleti szomszédságában telepedett le harczias, lovas népével. A szerződés szerint győzelem esetére a zsákmány fele és egész Gepidia az avaroké. 566-ban ütköztek meg a longobardoktól támogatott avarok a gepidákkal, a kiket tökéletesen megvertek. Maga Kunimund király is elesett. A győztes avarok kétfelé osztották a gepidákat. Gepidia, azaz a mai Moldva, Oláhország, Erdély és Délmagyarország Baján avar király fennhatósága alá jutott. A gepidák, kik csak 22 évig laktak itt, mint uralkodó nemzet, elvonultak hazánk területéről. A kivándorlásban csak a vagyonosabb gepidák vettek részt, a szegény nép maradt. Paulus Diaconus és Theophylactus arról tudósítnak bennünket, hogy az avarok kegyelemmel 238viseltettek irántuk és a bennmaradt népet egyes falvakban szállásolták el, hol szolgai állapotban tartották őket.* Gepidákat találunk ugyan hazánk földjén még a IX. század végén is, de minden önállóság nélkül.
Paudics Diac: Histor. Long. I. 27; és Theophyl. Sim. VI, 10.
