II. Lipót
II. Lipót
Minthogy örököst nem hagyott maga után, az örökösödési törvény szerint, az osztrák tartományok és Magyarország, ifjabbik fivérére, II. Lipótra, toszkánai nagyherczegre származtak át. Lipót már 25. év óta oly ügyességgel kormányzott Toszkánában, hogy a jó és bölcs fejedelem névvel tisztelték meg alattvalói. Mihelyt 1790 márcz. 12-én Bécsbe érkezett s a kormány átvételéről a magyar főhatóságokat és vármegyéket értesítette, azonnal kijelenté, hogy Magyarországot törvényes jogaiban és szabadságaiban fenntartja. Az országgyűlést megkoronáztatására, nádorválasztásra és egyéb szükséges intézkedések megtételére jún. 6-ra Budára hívta össze. Addig is több rendeletet bocsátott ki, melyekkel II. Józsefnek még fennmaradt újításait eltörülvén, a forrongó kedélyeket megnyugtatni igyekezett, az iskolákban a német nyelv helyett a latint és magyart léptette életbe, a megyéket alkotmányos jogaikba visszahelyezte.
Az országgyűlés a koronázást nov. 15-ére tűzte ki. Lipót már nov. 10-én megjelent a rendek között. A nádorválasztás közfelkiáltással történt. Sándor kir. herczeget, Lipót negyedszülött fiát választották Magyarország nádorává. A koronázás azután a kijelölt napon, szokott szertartással ment végbe. A közügyek feletti tanácskozások 1791 márcz. 18-ig folytak. Az országgyűlés egyebek között Temes, Krassó és Torontál, az anyaországba bekebelezett vármegyéknek és Temesvár újonnan lett szabad királyi városnak az országgyűlésen ülést és szavazati jogot biztosított.
