2. család: Lebegő lándzsahal-félék (Amphioxydidae)
2. család: Lebegő lándzsahal-félék (Amphioxydidae)
Az utolsó három faj az Amhioxides Gill.-nemzetségbe tartozik. Ezeket Goldschmidt külön családba tartozóknak tekinti és Amphioxydidae név alatt szembe helyezi őket a többiekkel. Jellemző rájuk a kopoltyúkörüli üreg és a máj hiánya, a szájnak a test baloldalán és a páratlan kopoltyúnyílásoknak a test középvonalában való elhelyeződése. Goldschmidt, aki igen behatóan foglalkozott ezekkel az állatokkal, úgy véli, hogy ezek a gerinces állatok legtipikusabb ősei, illetve rajtuk maradtak meg legtisztábban az ősi jellemvonások. Hogy csakugyan helyes-e ez a felfogás, azt újabb és behatóbb vizsgálatoknak kell majd eldönteni.
Ennek a nemzetségnek egészen más az életmódja, mint az előbbieké. Az eddig fogott példányok ugyanis mind nyilt tengerről valók, főleg az egyenlítő közeléből, az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceánból. A legtöbbet eddig az utóbbiból fogták, ami azonban véletlen is lehet. Úgy látszik ugyanis, hogy ezek a lándzsahalacskák nagy mélységekben tartózkodnak és a német mélytengeri expedíció, amely belőlük a legtöbbet gyüjtötte, csak akkor foghatta meg őket, ha a háló 1200–3500 méter mélységben járt. Természetes, hogy ezeknek a nyilttengeri alakoknak életmódja és táplálkozása más, mint a parton élő társaiké, ami már abból is sejthető, hogy szájuk körül hiányzanak a tapogatók.
