III. 6. 1. 1. Írásmód
III. 6. 1. 1. Írásmód
A névírás már a II. katonai felmérésnél külön műfajjá nőtte ki magát, a III. felmérés idején pedig tovább tökéletesedett. A szelvények kereten kívüli jobb alsó sarkában itt is megtalálhatjuk a névíró nevét, rendfokozatát, ezredét, vagyis a felmérést végző tisztek mellett az ő megemlítésüket is fontosnak tartották. A jelkulcsok külön táblázatban foglalták össze a névírásra vonatkozó előírásokat, többfajta betűtípust alkalmaztak, különböző nagyságban; másra és másra utaltak a nagybetűvel (verzál), illetve kisbetűvel (kurrens) írt nevek. A névírás kézzel történt, de a betűtípusok a nyomtatás rendszeréhez alkalmazkodtak. Elkülönült a helységnevek, a különböző épületek (8 csoport, betűnagyság szerint), a vizek (7 csoport), az ország- és területnevek, mezőgazdasági kultúrák (9 csoport) és a hegységek (6 csoport) kategóriája.
Az egyes jelek mellett gyakori a rövidítés feltüntetése (pl. a gyár alaprajzszerű jele mellett Fb. – a német Fabrik rövidítése). A jelkulcsok végén gyakran rövidítésjegyzéket is találunk a térképeken előforduló nyelveken (németül, magyarul, csehül, lengyelül, oroszul, horvátul, szerbül, szlovákul, románul, franciául, törökül, albánul).
