III. 6. 1. 3. A domborzatábrázolás
III. 6. 1. 3. A domborzatábrázolás
A III. katonai felmérésnél a domborzat ábrázolása geometriai csíkozással történt, a Lehmann-féle csíkozás274 egyfajta változatával. A fősúlyt a plasztikára, az idomok szemléltetésére fektették. A II. katonai felméréshez képest új, hogy szintvonalakat is alkalmaztak, de csak kiegészítésként, a magassági viszonyok érzékeltetésére. A csíkozást és szintvonalazást a téli, „szobai” munka során, a terepen készült idomváz alapján készítették el. A szintvonalakat vörösesbarna színnel ábrázolták. A felmérési szelvényeknél 20 méteres alapszintvonalakat alkalmaztak, amelyeket sík vidéken 10 méteres felezőszintvonallal egészítettek ki. A 100 méteres szintvonalakat szaggatott vonallal jelölték. A kereten kívül, a jobb felső sarokban feltüntették, hány magassági pont bemérése alapján rajzolták meg a szintvonalakat. E pontok a térképeken jelölve vannak, többségük a jelkulcs szerint „nem ellenőrzött magassági pont a részletes felmérésnél,” mellettük a magassági érték is szerepel, méterben. A jelkulcsok hátul általában lejtalapmértéket is tartalmaznak, így leolvasható a lejtők meredeksége, valamint a csíkozásos ábrázoláshoz is tartozik egy segédlet, a „csíkozási skála,” amelyből kiolvashatjuk, hogy melyik vonalvastagsághoz milyen meredekségű lejtő tartozik.
A II. katonai felérésnél 1827-től szintén a Lehmann-féle csíkozást alkalmazták, leírását ld. ott.
