Zsolt. 110.
Zsolt. 110.
A Messiás királysága és örök papsága.
Zsolt. 110,1
Dávidé; zsoltár.
Monda az Úr az én uramnak: Ülj [Máté 22,44. Márk. 12,36. Luk. 20,42. Csel. 2,34. 35. Zsid. 1,13.] az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
Monda az Úr az én uramnak: Ülj [Máté 22,44. Márk. 12,36. Luk. 20,42. Csel. 2,34. 35. Zsid. 1,13.] az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
Zsolt. 110,2
A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
Zsolt. 110,3
A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
Zsolt. 110,4
Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké [Zsid. 5,6. 6,20. 7,17.] Melkhisedek rendje szerint.
Zsolt. 110,5
Az Úr a te jobbod felől; megrontja [Zsolt. 2,9. 12.] az ő haragja napján a királyokat;
Zsolt. 110,6
Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; [Jel. 14,14. 16,14. 20,8.] összezúz messze földön minden főt.
Zsolt. 110,7
Az út mellett való [Fil. 2,9. Zsid. 1,3. 10. 12.] patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.
