Zsolt. 109.
Zsolt. 109.
Az ellenség ellen való segélykérés.
Zsolt. 109,1
Az [1 Krón. 25,1.] éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár.
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Zsolt. 109,2
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én [Zsolt. 27,12. 1 Sám. 24,10.] velem.
Zsolt. 109,3
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Zsolt. 109,4
Szeretetemért [Zsolt. 35,12-25. 41,10.] ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Zsolt. 109,5
Roszszal fizetnek nékem a [Zsolt. 41,10.] jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Zsolt. 109,6
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Zsolt. 109,7
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Zsolt. 109,8
Életének napjai kevesek legyenek, és a [1 Sám. 21,7. Csel. 1,20.] hivatalát más foglalja el.
Zsolt. 109,9
Fiai [Jób. 20,10.] legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Zsolt. 109,10
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Zsolt. 109,11
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Zsolt. 109,12
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Zsolt. 109,13
Veszszen ki az ő maradéka; [Zsolt. 21,11.] a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Zsolt. 109,14
Atyáinak [Jób. 20,11. 2 Móz. 20,5.] álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Zsolt. 109,15
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Zsolt. 109,16
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon [1 Sám. 22,9. 10.] és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Zsolt. 109,17
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Zsolt. 109,18
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Zsolt. 109,19
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Zsolt. 109,20
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Zsolt. 109,21
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Zsolt. 109,22
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Zsolt. 109,23
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az [Zsolt. 102,12.] ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Zsolt. 109,24
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Zsolt. 109,25
Sőt gyalázatossá [Zsolt. 69,13.] lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Zsolt. 109,26
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg [Zsolt. 22,12. 20.] engem a te kegyelmed szerint!
Zsolt. 109,27
Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Zsolt. 109,28
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de [Zsolt. 40,15. 16.] szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Zsolt. 109,29
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, [Zsolt. 40,15.] és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Zsolt. 109,30
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a [Zsolt. 22,23.] sokaság közepette!
Zsolt. 109,31
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, [Zsolt. 16,8. 110,5.] hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
