Zsolt. 143.
Zsolt. 143.
A jobb napokat látott ember panasza és könyörgése.
Zsolt. 143,1
Dávid [2 Sám. 23,1.] zsoltára.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged [Zsolt. 50,15.] és igazságod szerint hallgass meg engemet.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged [Zsolt. 50,15.] és igazságod szerint hallgass meg engemet.
Zsolt. 143,2
Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő [Jób. 9,2. 3.] sem igaz előtted!
Zsolt. 143,3
Ímé, ellenség [1 Sám. 23,7. 8. 24,3.] üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
Zsolt. 143,4
Elcsügged [1 Sám. 26,19. 27,1. 2.] bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
Zsolt. 143,5
Megemlékezem a [Zsolt. 78,12-27. 119,52.] régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
Zsolt. 143,6
Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú [Zsolt. 63,20.] föld, úgy eped utánad. Szela.
Zsolt. 143,7
Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló [Zsolt. 28,1.] a sírba szállókhoz.
Zsolt. 143,8
Korán hallasd velem kegyelmedet, mert [vers 9.] bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
Zsolt. 143,9
Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; [1 Sám. 26,10. 11.] hozzád menekülök!
Zsolt. 143,10
Taníts meg engem a te akaratodat [Zsolt. 25,4.] teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
Zsolt. 143,11
Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te [Róm. 2,6-11.] igazságodért!
Zsolt. 143,12
És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
