Zsolt. 146.
Zsolt. 146.
A teremtő, igaz és kegyelmes Istenről való hálás bizonyságtétel.
Zsolt. 146,1
Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
Zsolt. 146,2
Dicsérem az Urat, [Zsolt. 63,5. 104,33.] a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
Zsolt. 146,3
Ne bízzatok a [Jer. 17,5-7.] fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
Zsolt. 146,4
Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [1 Móz. 3,19. Préd. 12,9.] és aznapon elvesznek az ő tervei.
Zsolt. 146,5
Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő [Zsolt. 84,13. 145,19.] Istenében;
Zsolt. 146,6
A ki teremtette az eget és [Csel. 14,15.] földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;
Zsolt. 146,7
Igazságot [Zsolt. 103,6.] szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
Zsolt. 146,8
Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a [Zsolt. 145,14.] meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
Zsolt. 146,9
Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; [Zsolt. 68,6. 147,6.] árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
Zsolt. 146,10
Uralkodni fog az Úr [Zsolt. 145,13.] örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
