Zsolt. 147.
Zsolt. 147.
Isten dicséretére való serkentés és hálaadás.
Zsolt. 147,1
Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő [Zsolt. 33,1. 92,2.] dolog!
Zsolt. 147,2
Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Zsolt. 147,3
Meggyógyítja a [Zsolt. 34,19. Ésa. 61,1.] megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Zsolt. 147,4
Elrendeli a [Ésa. 40,26.] csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Zsolt. 147,5
Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Zsolt. 147,6
Megtartja az Úr a [Zsolt. 146,9.] nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Zsolt. 147,7
Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Zsolt. 147,8
A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít [Csel. 14,17.] a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Zsolt. 147,9
A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, [Máté 6,26. Jób 39,3.] a melyek kárognak.
Zsolt. 147,10
Nem paripák erejében [Péld. 21,31. 1 Sám. 17,47.] telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Zsolt. 147,11
Az őt [Zsolt. 33,18.] félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Zsolt. 147,12
Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Zsolt. 147,13
Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Zsolt. 147,14
Békességet ád határaidnak, [5 Móz. 32,13. 14.] megelégít téged a legjobb búzával.
Zsolt. 147,15
Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Zsolt. 147,16
Olyan havat ád, mint a [Jób 37,5.] gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Zsolt. 147,17
Darabokban [Jób 37,9.] szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Zsolt. 147,18
Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Zsolt. 147,19
Közli igéit [5 Móz. 4,7. 8. Zsolt. 78,5.] Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Zsolt. 147,20
Nem tesz így egyetlen [Eféz. 2,12.] néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
