ÁMNON VÉTKE ÉS BŰNHŐDÉSE
ÁMNON VÉTKE ÉS BŰNHŐDÉSE
A király népes háremében sok-sok gyermek született, számukat bajos volna akárcsak megbecsülni is. A Biblia tizenkét fiát sorolja fel név szerint, akik feleségeitől valók; a lányokról említés se esik, ahogy az ágyasok fiairól és leányairól sem olvashatunk.
Bár a trónöröklés szabályai ekkor még nem alakulhattak ki Izraelben, bizonyára mindenki természetesnek vette, hogy amiképp a családon belül az elsőszülött örökli a családfői tisztet, hasonlóképp a királyi méltóság várományosa is a legidősebb fiúgyermek lehet csak. Így Ámnon, a jezréeli Ahinoámtól való fiú számíthat trónörökösnek. Halála esetén a korban következő táplálhat reményeket, Dávid fiai közül tehát a gesuri király leányától, Maákától való Absalom. (Ő ugyan harmadszülött, de a második fiú, aki Abigailtól való, Kileáb, feltehetőleg még gyermekkorában meghalt, mert később nincs említés róla.)
Absalom tehát trónörökössé lép elő, ha Ámnon eltűnik az útjából. S ha a természet ebben nem segít, megteheti a kard. Meg is teszi: egy családi birkanyírási ünnepségen Absalom emberei lekaszabolják a megittasodott Ámnont.
A Biblia színes, megindító történetet ad elő, hogy ezt a tettet jogos – vagy legalábbis emberileg alaposan motivált – bosszúnak tüntesse fel. Ámnon brutálisan megerőszakolja Támárt, Absalom édeshúgát, s ennél is felháborítóbb, hogy tette után elűzi, mint egy utolsó szajhát. Ebben az epizódban egyébként, amely sok írót, költőt és festőt ihletett meg, van egy érdekes mozzanat. Támár így könyörög bátyjának: ne tegyen rajta erőszakot, inkább kérje feleségül őt atyjuktól. Vagyis ebben a korban, a Kr. e. X. században még az ilyen házasság megengedettnek számít, holott a mózesi törvény szigorúan tiltja. Ez is egyik bizonyítéka – mégpedig magából a Bibliából való bizonyítéka – annak, hogy a mózesi törvények java része jó fél évezreddel későbbi állapotokat és jogszokást vetít vissza a mózesi időkbe.
Akár igaz ez a história, akár költött vagy kiszínezett epizód, jelleme alapján jogunk van feltételezni Absalomról, hogy igazában hatalmi érdekből tör idősebb féltestvére életére. Amikor utóbb apja elleni lázadása során a kezébe kerül Jeruzsálem, szemrebbenés nélkül hagyja jóvá Áhitófel ajánlkozását, hogy a menekülő király üldözésére indul, és megöli őt. (Igaz, ezt a döntést megmásítja, de abban nem holmi lelkiismereti szempontok vezérlik…)
Joáb is bizonyára a majdani király kegyét akarja megnyerni, amikor ravasz csellel kieszközli Dávidnál, hogy hívja vissza és fogadja kegyébe az önkéntes száműzetésbe vonult Absalomot. Arra, úgy látszik, nem számít, hogy védence túl türelmetlen, s nem lesz képes kivárni, amíg a természet rendje szerint hozzájuthat az áhított trónhoz.
