Fiumei vasút.*
Fiumei vasút.*
Az 1844-ik évi » Pesti Hirlap« 362-ik számából. K. F.
A csomó oldva van. A vasút egészen Fiuméig, a hegyeken át is, mindenütt lehetséges. Már jelentettük a közönségnek, miként Wallan mérnök úr a vasút kivihetőségét Károlyvároson túl is egészen Bródig (a Kulpa mellett) minden kétségen kívülinek találta. Hanem ott kezdődtek a nehézségek, melyek Wallan urat, mint időnkinti jelentéseiből láttuk, gyakran kétségbe, határozatlanságba boríták. Bród Fiumétól csak mintegy 6–7 mérföldnyi távolságban van, s e rövid vonalon kell mintegy 3000 láb magasságot áthágni, s a magasságról ismét egész a tengerig leereszkedni. A mily nehéz feladat, szintoly szép. Mi azonban, mihelyt megtudók, miként a vasút előmunkálatai Vukovárról, vagyis a Dunától Fiume felé annyira haladtak, miszerint már csak hat mérföldnyi távolság maradt kérdésben, nyugodtak valánk, mert a legrosszabb esetet is szeretvén mindig számba venni, megnyugtatott azon gondolat, hogy a veszély, melylyel a triesti ármányok fenyegettenek, már azáltal is el lesz hárítva, ha áruinkat saját tengerpartunk felé, egészen Bródig (a Kulpa mellett) vasúton, onnan pedig 6 mérföldnyire a lehetőségig tökélyesített, jó, olcsó, szabad országúton szállíthatandjuk, a tudomány bővebb kifejlésétől várva annak megoldását, mit Wallan úr megoldani még most nem tudand, hogy miként lehet a vasutat, azokon a hegyeken át is, egész Fiuméig folytatni? S e részben – legrosszabb esetre – hajlandók valánk magunkat az ausztriai kormány példájával nyugtatni, melynek a bécs–triesti vasútvonalban szintúgy roppant magasságú hegy áll útjában; és ő építteté a vasutat a hegyen felül és építteti a hegyen alul, ezt pedig útközben hagyá, mondván a szakértőknek: gondolkozzatok, vizsgálódjatok, s oldjátok meg a kérdést, miként lehet vasutat vezetni nagy hegyeken át? – mert hiszen ki kételkednék, hogy az emberész, »melynek karját még senki sem mérte meg és senki nem mondhatja meg, hogy meddig ér«, e kérdést is meg fogja oldani, mint ezerszer nagyobbakat megolda már és szétfoszlatá a roppant akadályok szálait, mint gyöngéd nőkezek az aranycsipkét.
Mi tehát nyugodtak valánk. Mert ha egyszer Bródig vagyunk a Kulpánál, Triest versenyét többé nem féljük. És jövének levelek Wallan úrtól, melyek kézzelfoghatólag mutaták, mint küzd lelke, s akarata az útjában álló akadályokkal, s mint szül e küzdelem határozatlanságot s kétkedést; és jövének hirek, nem rossz kútfőkből, arra figyelmeztetők, miként a triesti ármányok, miután Bruck úr folyamodványának leleplezett hurkai a magyar közvéleménynek – mint hinni merjük – veszélyesek lenni megszüntek, im most más térre veték magokat, s részint kézrekeríteni törekszenek a St. Fermo-féle sziszek–károlyvárosi tervet, melyben hajdan, míg a czél, s eszközök iránt az eszmék nem egészen voltak tisztulva, fiumeiek is vettek részt; részint pedig oda iparkodnak munkálni, hogy legalább a kulpavölgyi Bródtól Fiuméig lehetetlennek legyen a vasút kimondva a nemzet előtt; miszerint ez utóbbi által a nemzet rokonszenve csökkentve legyen, az első által pedig a nemzeties vállalkozás némileg talán megelőztessék.
Mi mindezen kedvetlen tudósítások közt is nyugodtak valánk. Az elsőre nézve, mert bíztunk fiumei polgártársaink hazafiui lelkességében, melyet naponkint szebb és szebb jelekben tanulunk becsülni; bíztunk, hogy nem lesz közöttük csak egyetlenegy is, ki az érdekeket, melyek oly szentek, anyaföldük jövendőjét, melyhez annyi magasztos remény csatlakozik, e nemzet dicsőségét, mely az ő dicsőségük is, áruba bocsátaná; a másodikra nézve bíztunk Wallan úr férfias jellemében, hogy magát sem mystificáltatni, sem eszközül használtatni nem engedendi oly érdekek által, melyek megbizatásának czéljával, irányával ellenséges ütközésben állanak. Ámde örömünkre válik a magyar közönséget értesíthetni, miként nemcsak bizodalmunkban nem csalatkozánk, sőt reményünk túl is haladott.
Mi ugyanis arról, hogy a vasút egy vagy más módon egészen Fiuméig mindenütt lehetséges, elméletileg sohasem kételkedénk ugyan; mert ámbár a vasútépítészet még korántsem fejlődött ki, avagy csak félig is, mégis vannak már találmányok, melyekkel nagy nehézségeket lehet legyőzni. Ilyen például az állógép általi felvontatás, az atmosphaericus vasút és Jouffroy marquis legújabb találmánya és a lengő vasút és a kigyózatos menet, melynek fordulati szögleteinél oly hosszaságú kiszökellés (projectio) alkalmaztatik, minő a leghosszabb kocsisor, miszerint ezt (a kocsisort) annyira ki lehessen vontatni, míg vége a kigyózatos út fordulatához nem ért; mikor aztán a vontató erő az utolsó kocsi hátuljához illesztetik s ezáltal a vasutaknál annyi bajt okozó fordulás szüksége elháríttatik; megerősítettek minket a leletőségrőli ezen hiedelemben több nevezetes szakértők is, például dr. Ghéga (vasutak dolgában a monarchiában mindenesetre legelső technikai tekintély), ki épen a hegyközi vasutnk problémájával foglalkozik, azt meg is oldá, s épen most bocsátá sajtó alá e tárgykörüli nézeteit, s ki – mint hitelesen esett értésünkre – egyenesen oda nyilatkozott, miként nem hiszi, hogy Károlyváros s Fiume közt ne lehessen vasutat építeni. Mindezeknél fogva tehát mi a lehetőségről soha sem kételkedénk, arra azonban csaknem el valánk már készülve, hogy Wallan úr az időből kifogyva, épen a legnehezebb vidékre legkevesebb figyelmet fordíthatand, s egy-két eredménytelen vizsgálat nyomán feloldhatlannak fogja nyilatkoztatni a kérdést, melyet, ha több időt s figyelmet fordíthatandott reá, bizonyosan megoldott volna. És ezért keresénk előre, s találánk megnyugvást azon tényben, hogy ha már csak 6–7 mértföldnyire jutunk is vasuton Fiume közelébe, a trieszti ármányok veszélye ideiglen el van hárítva, – s a többit az idő majd megérleli.
Ily hangulatban lévén, különös köszönettel fogadtuk Wallan úr újabb hivatalos jelentésének velünk, általunk a közönséggel lett közlését, melyből reménységünkön túl azt látjuk, hogy a csomó egészen oldva van s a vasút lehetősége mindenhol egészen Fiuméig constatirozva. A fontos tényrőli jelentés lényege itt következik.
* * *
Ezenközben ismeretes lett Wallan itt következő második hivatalos jelentésének tartalma is, mely így szól:
»Károlyváros, jun. 1. A vasút Bródtól (a Kulpa mellett) Fiuméig csak nagy nehézségekkel lehetséges, de – Istennek hála! – lehetséges. Másfelé azonban nem, mint a főpontjaiban itt következő vonalon: Bródtól Dellniczére, onnan a havasok legalacsonyabb nyergeletén, úgymint Ravnopodeljén (2936) és Jelenyén (2783 láb a tengerszin felett) s a fordulatok fejtése és szelidebb lejtés végett, többrendbeli kerülettel Majer felé a Grobniki vár alatt; aztán Hubri, Chavle, St. Bartolomaeo, Chernik, Kukulianovo, Skoljevo és Kettina felé, Kettinától pedig a Bakarsica Draga mellett, becses és drága szőlőkön keresztül, közel Stermazhoz, aztán Santo Croce és a Vexicza hegy alatt, szintúgy szőlőkön át Martinschiczához, végre Podvexice alatt Susákra s onnan Fiuméba. Más vonal nem képzelhető. Schubad felé lehetetlen a vonalt vinni a nélkül, hogy ezen kerüléssel a krajni határ érintessék, s így a bécs–trieszti vasút megközelíttessék, lehetetlen pedig részint a magas hegyek miatt, melyek közül a Russiak és Snichnik még most is hóval fedvék; részint mert a grobniki mezőről a meredek és szűk Recina völgybe Fiuméhoz hirtelen lekanyarodni nagyon bajos.
Bródtól (a Kulpa mellett) Delniczéig csak úgy lehet elosztani, hogy egy folyóölre 2 hüvelyk essék. Így el lehet jutni a kis Tergomel oldalán fel a tetőig. Ámde hiszen a Lujza-útnak egy-egy folyóölre 4–5, sőt több hüvelyknyi esése is van, s a mindennapi tapasztalás mégis azt mutatja, hogy ily lejtőn két ló 35 mázsa terhet megbir. Bizonyosnak vehetni tehát, hogy egy ölre két hüvelyk eséssel számított lejtőn kerékcsiptető, s hámoló szerek (Bremse und Hämmungs-Apparate) kellő alkalmazásával, hegyről lefelé is, minden legkisebb veszély nélkül is lehet kocsizni, miután igen számos kisérletek által kétségtelenül meg van mutatva, hogy egy ölre 2 hüvelykig emelkedő lejtőn egy ló 23 mázsa terhet még mindig elbir.
Meg kell azonban említenem, hogy Majertől Fiuméig a vonal igen becses szőlőparczellákon vonulván keresztül, a kisajátítás sokba kerülend. Legalább is fel lehet ezt venni 75.000 p. frtra, s a vasútépítés Károlyvárostól Fiuméig 5,270.000 frtba valószinüleg kerülni fog. De szerencsére Vukovártól egy Bródig a Kulpa mellett ily nehéz földtér sehol sem fordul elő, s csak innen Fiuméig kell ily emelkedéssel küzdeni, hacsak a vasuti közlekedést megszakítani nem akarjuk.
Azt hiszem, hogy kiküldetésem czéljának ekképen egyelőre megfeleltem; mert annyi contstatirozva van, hogy szakadatlan vasuti közlekedés, a Dunától egész Fiuméig lehetséges. Az egész vasútterv kidolgozását minden részleteiben Pozsonyban fogom bevégezni. Jelenleg a hossztérkép Vukovártól egész Károlyvárosig két mellékvonallal egyetemben, már annyira készen van, hogy azt akárki megtekintheti. Junius 20-ika körül Pozsonyban leszek. Wallan«. – Kossuth, ki ezt a »Pesti Hirlap« 1844-ik évi 362. számában teszi közzé, a következö lelkes megjegyzést fűzi hozzá:
»És áldja meg Wallan urat a magyar nép istene munkájáért! A költség nagysága, melyet említ, minket nem riaszt; reméljük a nemzetet sem riasztandja, hiszen csak nem nyomorult szalmatűz talán a részvét, melyet e tárgy iránt eddig mutatott? hanem jövendője kellékeinek felfogásából eredeti férfias akarat eredménye. Ám kerüljön hát a vasút Károlyvárostól Fiuméig 6 millióba; sok pénz az igaz, mert egy-egy mértföld közel negyedfélszázezer pengőforintba kerülend; és kerüljön Vukovártól Károlyvárosig a nagyon könnyü kedvező téren 9 millióba, az egész együtt 15 milliót teend; hiszen ez, ha már a nemzet maga nem akarná építeni, 750.000 pengőforinttal, száztól 5 perczenttel garantirozva, s törlesztése is fedezve lesz; de ám kerüljön 20 millióba; ez pedig már oly szám, melyet a legátalkodottabb pessimista is elégleni fog; még ekkor sem kell 5 perczentes garantiára több egy milliónál; pedig ha már valaki azt hinné is, hogy ennyit tisztán nem hozand be az egész vasút, valamit bizonyosan csak mégis behoz, s végtére is hát legföljebb egy pár százezer forintjába kerülhet a nemzetnek évenkint a nagyszerü dicsőséges merény, hogy Adria tengerét a magyar Dunával kapcsolatba hozza; s diadalmasan álljon ki versenyre a világ piaczán Odessa minden hatalmának, Galacz minden jövendőjének, Trieszt minden ármányának ellenében. Nemzetem istene! add nekem megérnem a napot, melyben e nagy mű végrehajtva lesz; s ha meglátták szemeim az első társzekeret, mely imádott honom termékét vasúton szállítá a jövendő dús Fiume raktáraiba: ám bocsásd el, ha úgy tetszik, a te szolgádat; mert eleget élt.
Azon perczen állék, hogy e lapok, melyekben kedves Fiuménk érdekeinek gyermeki hűségü harczosa valék, kezeimből kisikamoljanak; hinni szeretem, hogy beválthatandom nemsokára szavamat, melyet adék, midőn kijelentém a közönségnek, miként a journalisticai pályáról le nem lépek; s ha beválthatandom e szavamat, Fiume, s a magyar tengerpart szívem érzelmeinek, agyam gondolatinak mindig szeretett kedves tárgya lesz; addig is ti, kik utánam következendtek, ne hagyjátok szent érdekeit ápolatlanul; ime én egy hűn, s nem sikertelenül dajkált csemetét adok át kezeitekbe, csak egy kis kell tészi gond, csak hű szeretet, mely a nemzeti részvétet ébren tartsa, s a csemete óriás növésü élőfa leend, mely gyümölcsrakta lombjait szerte terjesztendi egy nemzet fölött! Itt van mit ápolni, van uraim!«
