A Pest-megyei takarékpénztár közgyűlése januar 18-án.
A Pest-megyei takarékpénztár közgyűlése januar 18-án.
Ref. későn érkezett az ülésbe, azért elejéről nem tudósíthat. Az indítvány, mellynek tárgyalásához jutott, Kossuth uré volt, ki épen már egyes kivánatait fejtegette. Kivánta pedig először, hogy a takarékpénztár ezentul a magyar vállalatok papirosait nagyobb terjedelemben honorálja, – hogy másodszor váltókkal is élénkebb forgalmat üzzön; s hogy harmadszor fejledező műiparunk érdekében készitményeket is fogadjon el zálogokul. –
Mint első pillanatra látszik ez inditvány, természetesen a kellő biztosság feltétele mellett, a műipari s kereskedelmi 153üzletek élénkebb forgalmának elősegéllését czélozta, melly valamint szükséges, ugy a takarékpénztár által is eszközölhető. –
Olly eleven, olly ifjudan sürgeteg űzletvilágban, minőnek már most Pestvárosa olly mozgalom- teljes szinhelye, elkerűlhetetlenűl kivántatnak olly intézetek, mik bankmunkálatokkal foglalkodjanak, a hitelt istápolják, minden pillanatban pénzzel szolgáljanak, ezt áru gyanánt forgassák, s méltányos kamattal olcsó czikkellyé tegyék, stb.
S illy intézet Pesten, természetesen ide nem számítva a királyi zálogházat, melly a piaczi forgalommal nem érintkezik, csak a kereskedelmi bank, a magyar kereskedelmi társaság, és a takarékpénztár. És bár ezek tetemes forgalmat táplálnak segélyökkel: még is, segédeszközeik annyira vétetnek a piaczi szükségek által igénybe, a kivált fejledező műiparunk olly nagyon szűkölködik gyámolitás nélkül, miszerint ott, hol mondott intézeteinknél a tágítás lehetséges, ezt lehetetlen nem óhajtanunk.
A pesti takarékpénztár körűl még e terjeszkedésnek igen nagy mezeje van, de hová, eddigi korlátozó szerkezete és szabályai miatt, munkálkodásait ki nem vihette.
Ez intézetet csak szűk alapokra tervezte néhány évek előtt indítványozója, Fáy András ur, kinek ez ajándékaért legyen s leszen is áldott közöttünk emlékezete! – Már most azonban az intézet életrevalósága, közhitele, – hivatalnokainak s igazgató választmányának lelkismeretes ügykezelése annyira felnevelték a gyermeket, hogy öltözetei már szűkek volnának, – hogy különösen szélesebb hatáskört kell igényelnie immár, ha például nem kivánná még egyszer ismételtetni azon eseményt, melly hivatalosan is fel volt egyik közgyűlésnek jelentve, miképen t. i. kényszerült 140,000 pftot a kereskedelmi bankba 4%-re betenni csak azért, mert szabályaink szoritottsága miatt, maga nem bocsáthatta forgalomba át, hová a kereskedelmi bank kétségtelenűl mi hamar átvitte.
A hasonló káros szorítkozás pedig ugy látszik a biztosság iránti tulzott aggodalmakból származik; ugy látszik, hogy e forrásból ered, mikint egy részről az intézet igen nagy mértékben hypothekai rendszerre támaszkodik, más részről pedig segélyeit, miket a mobilisebb érdekeknek enged át, igen is megnyűgözi. –
Nem lehet ugyan kárhoztatni, hazai körűlményeink között, a takarékpénztárnak abbeli rendszerét, hogy az ingatlan birtokok érdekeit különösen figyelemben tartja. Mert nem létezvén az országban olly hitelintézet, melly egyenesen az igatlanok gyámolításaulvolna hivatva, ki roszalhatná, ha a takarékpénztárak noha természetöknél fogva folyvásti rendelkezés alatt kényszerűlnének tartani minden öszvegeiket, ezeknek még is legalább egy részével a pypotheka-bank hijányát igyekeznek pótolni? Nálunk hol a fejlemények az élet szükségei szerint vezetendők, nem lehet intézkedéseinket a szobatudós theoriák szerint rendezni. A körűlményekhez kell alkalmazkodnunk. Ezért, ismételve legyen mondva, nem lehet, nem kell óhajtani, hogy a pesti takarékpénztár ne kölcsönözzön
ingatlanokra.
Azonban az arányt, mellyben ezt az iparos forgalom ellenében teszi, igen magasnak kell találnunk.
Ingatlanokra ugyan is adott a lefolyt évben következőleg:
| 154a) Pest és Fehérmegyei nemesi ingatlan javakra: | 933,782 fr.- 53 kr. |
| b) Pestbudai házakra | 383,990 fr.- 53 kr. |
| c) Tulajdonjoggal biró szabad mezővárosi lakosok ingatlan vagyonaira | 106,190 fr.- 53 kr. |
| d) Kiváltságos és közpénztárral biró községeknek | 14,000 fr.- 53 kr. |
| e) Pestmegyei jobbágy telkekre | 9,899 fr.- 53 kr. |
Mind ez a közpénztárból ment. A tartalék-pénztár pedig egész erejével ide forditatott ekkép:
| f) Pestmegyei ingatlan javakra | 5,760 fr.- 53 kr. |
| g) Pestvárosi házakra | 2,550 fr.- 53 kr. |
| h) Tulajdonjoggal biró mezővárosi lakosok ingatlanaira | 8,800 fr.- 53 kr. |
| i) Pestmegyei jobbágytelkekre | 26,418 fr.- 53 kr. |
| Következőleg ingatlan hypothecára adatott öszvesen | 1,491,389 fr. 53 kr. |
Ellenben papirosokra csak következő tételek kölcsönöztettek:
| 1) Status-kötelezvényekre lőn kiadva | 57,071 fr. 15 kr. |
| 2) Eszterházy-sorsokra | 18,930 fr. 15 kr. |
| 3) A kereskedelmi bank részvényeire | 13,917 fr. 15 kr. |
| 4) Váltókra | 356,287 fr. 44 kr. |
| azaz mindöszve | 446,205 fr. 59 kr. |
Már, a mennyire az itt tételenkint előadott kölcsönzésekből következtetni lehet: az ingósági biztosság szűken van kimérve, s igy a kereskedő, az iparos, átalában az űzletvilág csekély hitellel, csekély segedelemmel ellátva. –
Véleményünk szerint tehát Kossuthnak inditványait csak hallani kell, hogy az alkalmazásokból eredendő üdvöt belássuk és ohajtsuk. Azonban lássuk azokat pontonkint.
Kossuth mindenek előtt azt kivánta, hogy a hazai vállalatok papirosai nagyobb terjedelemben honoraltassanak.
Mint véljük, ezt elfogadni hasznos.
Mind azon penz, melly a magyarországi vállalatokba van fektetve: mint hitel-alap jövend igy forgásba; pénzmunkálatainknak egy ujabb biztosságát nyerendjük meg benne; az ingó zálogok számát pedig részvényeikben szaporítandjuk. –
Azután nevelendjük saját vállalataink hitelét, s élesztendjük a vállalkozási szellemet. Ez természetes. Mert ha vállalataink részvényei hitel-pairosok gyanánt elfogadtatnak, kevesbé fogunk tartózkodni vállalatainknál részvényeket váltani, tudván, hogy ha midőn készpénzben szükségünk leszen rájok, értékök bizonyos részeig, azonnal lesz módunkban kölcsönt venni, – s mivel más oldalról csak biztos és sikerűlt vállalatok papirosaira lehet és szabad hitelezni, az által, hogy egyik vagy másik vállalatra nézve kijelentetik, hogy részvényei elfogadtatnak zálogul, természetes, hogy magának a vállalatnak hitele megszilárditatik. Mondjuk: megszilárdítatik; mert a hitel-intézeteket nem szabad, véleményünk szerint sem, olly eljárással veszélyeztetni, mellynek czélja volna, valamelly még nem sikerült vállalatot hitelre segíteni, de mellynek könnyen az lehetne következése, hogy az erőszakolva segíttetni czélzott vállalat felsűlésével, 155maga a hiteladó intézet is veszteséget szenvedjen. – Ehhez képest Indítványozó ur sem azt javaslá, hogy minden magyar vállalat, csak azért, mert magyar, honoráltassék a takarékpénztár által, hanem azt véleményezte, hogy a magyar papirosok, mennyiben biztos és jó lábon álló vállalatoktól vannak kiadva, megnyerhetik, sőt igényelhetik a hitel-adást.
E biztosság pedig közvállalatainknál nem kipuhatolhatlan titok. Mert minden társaságnak meg vannak szabályai, szabályaiban meg vannak azon szélső pontok állapitva, miken tul a vállalatot, s ennek alaptőkéit szerencséltetni nem szabad, hanem miknek elértével már a társaságnak liquidálni kell. E szabályok szerint könnyen kiszámolhatni a részvények értékének azon részét, melly veszélyben soha sem foroghat, mellynek fedezetet a vállalatnak risicóra ki nem tehető alapja nyujt. – Más társaságoknál pedig, minő a czukorgyári, a vasuti társaságok, már fekvő érték is ad biztositékot stb. –
S a melly társaság, vagy vállalat illy bizonyos fedezetet nyujthat, az méltán igényelheti, mint már mondtuk, hogy a hazai testvér-intézetek a lehetőt megtegyék honoratiojokért. Ha status-papirosokra adunk kölcsönöket, mi méltányos alapon tagadhatjuk azt meg biztos és sikerült vállalataink részvény-leveleitől? –
Az kivánta tovább Kossuth, hogy a váltókra történő hitelezés is élénkebb legyen. – Nem épen előszeretettel folyamodtak különösen kereskedőink a takarékpénztárhoz hitelért, minek okát inditványozó ur abban gondolta feltalálni, hogy a fenálló váltó-censurának kelleténél nagyobb nyilvánossága szolgál akadályul. Az könnyen megmagyarázható tartózkodás, ha a kereskedő számos, talán 40-re menő censor birálata alá nem helyezkedik, s nem teszi magát ki azon lehetségnek, hogy illy nagy gyülekezet előtt vettessék vissza váltója. – S noha a vitatások közben adott felvilágositások szerint a váltó-censura nem illy nagy testület előtt tárgyaltatik, még is kiviláglott, mikint hijányzanak olly intézkedések, mik mellett a kereskedő már előre tudhatná, valjon beadandó váltójára fog e kölcsön adatni vagy nem. S ezért inditványozó ur javaslotta, hogy megkészittetvén a helybeli kereskedőségnek hitel-adás tekintetében osztályozása, mindegyik hivatalosan értesitéssék a neki megnyitott hitel kiterjedéséről. –
A harmadik, mit Kossuth inditványozott, az vala, hogy műiparosok javára nyittassék meg olly kölcsönzés, melly az átadandó készítményekben és árukban találja biztositékát, kézi zálogait. Ezt teszik a külföldön olly szép sikerrel virágzó industrialis bankok, illyet teszen, ha jól emlékezünk, a pozsonyi takarékpénztár is. És helyesen. Mert a mi természet szerint biztositék, miért ne kelljen azt intézetileg is annak ismerni? A kézi zálogban pedig biztosság van elég, mihelyt azok józan limitatio szerint becsültetvén, értéküknek csak egy bizonyos részére adatik a kölcsön. – A szegényebb műiparosnak alig van sokszor egyebe, mint készitményei, de mellyek, mert talán más évszakra valók, – mert talán egy nagyobb még el nem készülhetett rendelmény készletei stb., pénzzé nem fordithatók. Adassék neki tehát ez ingóságaira kölcsön, melly annyival nagyobb áldás neki, minél kevesebbé reménylhet nyerész piaczunkon uzsorátlan pénzt. – Örömmel hallottuk ugyan, hogy a takarékpénztárban mesterember is kap váltóra kölcsönt, ha neve mellett 156még más két név ad biztositást. Jótétemény ez is, – de nem segíthet ollyanon, ki nem talál két ollyan egyént, ki tetemes uzsora nélkül oda nem adja aláirását. –
Élénkebb vitatkozás után a két első indítvány elvben elfogadtatott, – mikint leendő alkalmazásuk iránt, valamint a 3-ik inditvány felől is átalában még előbb egy kiküldött bizottmány adand véleményt, mellynek tárgyalására február 22-ére van közgyűlés rendelve.
A gyülés egyéb tárgyairól, ugy hisszük, hivatalos közlemény fog tétetni. Azért a kegyes olvasó türelmét arra tartjuk fel*.
Bizony mondom, itt volna ideje, hogy a takarékpénztárak azon irányu rendszerezésükről gondoskodnánk, melly azoknak természetében fekszik! Méltán üdvezelhetni im e téren is a socialis működés hatalmas eredményét. – Országgyülés nemzeti bankot állítni nem volt képes, és im a socialis munkálkodás csendes és lárma nélküli becsületes kitartással közel 10 millió forintnyi tőkét gyüjtött a már létező takarékpénztárakba. De megállapodni itt még nem kell, különben alvó óriás lesz a hatalmas socialis munkásság ime hatalmas szülötte. Egy kis forditás, egy kis visszavezetés a természetszerü sajátságokra, egy kis nemzeti bankrendszer kellékeinek megfelelő szerkezet: s ez intézetek áldása megmérhetetlen! Szerk.
