Az örökváltság elleni gonoszkodás.
Az örökváltság elleni gonoszkodás.
Lapjaink 6-ik számában mint botrányt emlitettük azon esetet, hogy nem régiben egy külföldi tőkepénzesnek, ki 237alföldünk egyik nagy közönségének urbéri örökváltságra 5% kamat 2% törlesztés, egy év praemium tehát 27 éven át fizetendő 7% mellett amortisatio szerint kölcsönözni szándékozott, az ottani követ azt felelte, hogy a magyar törvények között egy sincs, melly az örökváltságot megengedné, sőt a magyar törvény az örökváltságot teljességgel meg nem engedi. Nem akartuk e nyilatkozatnak keserü érzetünkben, melly illy gonoszul ható informatiók alkalmával támadni szokott, okát fűrkészni. De most már az örökváltság üdvös eszméje ellen tovább is megy a gonoszkodás, s ma holnap az augsburgi rosz nyelvü sörnénike, ki a rágalmakra illyes pletykáakt nagyon mohon szokott fölhasználni, valamelly árendába vett iparlovagával egész felszólitást iratand e szellemben. – Lássuk az adatot. Az ausztriai Lloyd (magyar érdekeinkkel feltünőleg ellenséges lap) idei 17. számában az iratik Budáról (!) hogy midőn nem rég egy nevezetes alföldi község valamelly külföldi nagykereskedő háztól örökváltságra megkivántató összeget szándékolt kölscönvenni, kitünt: (figyelmet kérünk!) hogy a magyar törvények illy váltságot örök időkre egyáltalában (durchaus) meg nem engednek. Illy ellenséges indulattal találkozni legszentebb ügyeinkre nézve is, illy aljas rágalmak jövőnk egyik hatalmas biztositéka az örökváltság ellen, lehetetlen hogy érzékenyen ne fájjon! Hát ha még mint állitatik, Budán lakó levelezője egy a kereskedelmi pénzes világban ismeretes lapnak mond ilyet. Uram, ha ön valósággal budai levelezője a Lloydnak, legyen lelkisméretes, midőn a magyar érdekekről szól; mi nem kivánunk főkép kegyetektől legyeztetni, csak becsületességet és igazság-szeretetet kérünk. A haza pedig, melly kegyedet táplálja, méltán követeli, hogy becses érdekeit senki aljas gonoszsággal el ne árulja. Utba igazitásul hallja önmagát az örökváltságot örök időkre (különben hogyan is lenne örökváltság?) megengedő törvényt, melly im szórul szóra itt közik: 1840: VII. t. cz. 9. –. Az 1836-ik évi VIII. törvényczikk ekkép bővitetik: Megengedtetik: hogy a földesur és jobbágy közti szabad egyezség által meghatározandó bizonyos általános summa fizetésével akár egyes jobbágyok, akár egész községek földesuri tartozásaikat tökéletesen és örökidőkre úgy megválthatják, hogy az olly szabad egyezkedésekből készült szerződések mint úrbéri örökös kötések az 1836-dik VIII. t. cz. 3-ik –-ban előszámlált eseteken kivül bármelly tekintetbőli felbontásoknak többé helye nem lészen sat. –
De a Lloyd budai levelezője talán ezzel sem gondol, mert hiszen neki egyedüli czélja a hazai érdekek compromissioja. Szépen vagyunk! – Próbáljon valaki más alkotmányos országában Europának illy a nemzeti közérdekekre vészthozó rágalmat koholni! De nálunk van sok, ki illyenen meg nem ütközik.
