Egy kis példa a ,,Magyar Gazdának."
Egy kis példa a ,,Magyar Gazdának."
A londoni gabnacsarnok hivatalos árjegyzéke szerint következő gabnafajták árultatnak Angolhonban:
Buza fehér australiai
Buza vörös canadai
Buza vegyes uj-yorki és philadelphiai
Buza vörös rajnai s brabanti
Buza vörös zealandi
Buza vörös toscanai s római
Buza vörös barletta (neapolisi)
Buza vörös pomeraniai és kieli
Buza vörös stettini
Buza vörös hamburgi és svéd
Buza vörös franczia bordeauxi
Buza fehér hasonlag
Buza vörös königsbergi
Buza vörös memeli
Buza vörös daniai és lübecki
Buza vörös kelet-frieshoni
Buza vörös petersburgi
Buza vörös archangeli
Buza vörös odessai
Buza vörös lengyel
Buza vörös taganrogi
Buza vörös gherka
Buza vörös marianopoli
Buza vörös aldunai
Buza vörös spanyol
Buza vörös spanayol blanquillói
Buza vörös portugalliai
Buza vörös indiai.
Rozs pomeraniai
Rozs porosz.
Árpa pomeraniai
Árpa dániai
Árpa hollandiai
Zab friez-honi
Zab hannoverai
Zab grönningai
Zab rotterdami
Zab rostocki
Zab stralzundi
Zab daniai
Zab holsteini
Zab svéd
Zab rigai
Zab kurhoni
Zab odessai
Zab franczia
Bab hollandiai
Bab német
Bab franczia
Bab alexandriai.
234Magvak.
Lenmag alexandriai
Lenmag memeli
Lenmag königsbergi
Lenmag archangeli
Lenmag keletindiai
Repczemag odessai.
Lóhermag franczia
Lóhermag német
Lóhermag americai
Kendermag orosz
Liszt canadai
Liszt varsói
Liszt danczigi
Liszt coppenhageni
Liszt spanyol.
S mi tanuságot vonhatunk le ez adatokból? Azt, hogy mig an angol piaczokon gabna a világ minden részeiből, sőt Svédhonból is megjelen, a magyar buza nem is ismeretes, el annyira, hogy az a hivatalos s annálfogva a legterjedelmesb ár-jegyzékben említetnék is. Lisztnél az adatok még leverőbbek. Varsóból s Spanyolhonból küldetik liszt Angolországba, de Magyarhonból nem. –
Alkalmazzuk e szomoru tapasztalást a Magyar Gazda ujabb tanaira, vagy is a műipar pártolása elleni nyilatkozataira. –
A Magyar Gazda nem találhatott rémitőbb indokot a földbirtokosok lelkesitésére mint azon éhség borzadalmait élénk festéssel élénkbe tüntetni, mellyekkel harczolnunk kellett volna, ha csakugyan beállott volna az egész Euroopát fenyegető vész, t. i. az éhség. De e szóban ,,ha" fekszik a problema, s minthogy ezen általános közszerencsétlenségnek borus felhői alkalmasint elvonulandnak pusztitás nélkül, szükséges a Magyar Gazda panaszait kissé lehangolni, s az egész conjucturának tanulságos következményeit odavezetni, hol természetes s rendszeres összeköttetésben áll a statusgazdálkodás minden viszonyaival.
Az éhség, hála a mindenhatónak! koránsem mutatkozott, s reményleg nem is mutatkozandik olly rémitő alakban, mellynek alapját az általános rosz termésben lelhetnők fel. – Speculatio volt főrugonya, s mint a dolog jelenállása bizonyitja, már csak ezen oknál fogva is felesleges volt a Magyar Gazdának ez alkalmat olly tárgyalásokra használni, mikhez a riasztó indok, az éhség meszünt, s annak következményei egymásután megdülnek. Ha tiz, husz év alatt egyszer az éhség vésze fenyeget bennünket, s ez a vész csalódáson alapult, csakugyan érdemes megvizsgálni: valjon 235minő szempontból kell a tapasztalást felfognunk, s mennyiben szabad a Magyar Gazda tanácsait elfogadnunk?
Épen az, hogy az éhség szerencsénkre csalódás volt s marad, bizonyitja azt, hogy a világon legroszabb évben is több gabna termesztetik, mint a mennyi fogyasztásra szükséges. Alig pendült meg a hir, hogy Angolhonnak, Belgiumnak, Hollandiának stb. tetemes hézagot kell fedezni, azonnal összetorlódtak a tengerszállitások a világ minden részeiből ugyannyira, hogy a speculánsok egyszerre visszarettentek. – A jelen közlekedési eszközök mellett csak világ-éhség sodorhat nemzeteket sir fölé, de tartományi éhség nem. – Világ-éhség pedig az isten kegyelmességénél s a természet változékonyságánál fogva csaknem lehetlen. – Ezt a történet mult évebn is tanusitá, mert midőn Europában a gabnatermés hiányosnak mutatkozott, az északamerikai státusokban bőven termett minden, s ez ország maga képes volna Angolhon egész szükségét fedezni, minthogy a speculansok számitásait csakugyan meglepőleg meghiusitá, s ha olcsó közlekedési eszközök hazánkban léteznének, szégyenünkre még bennünket is ellátnának.
Éhség tehát háboru után igen, de békes időkben, midőn kezek nem hiányzanak, alig gondolható, mert nem minden nemzet dugja kezét zsebébe, a pipát szájába, hogy indolens lomhasággal várhassa a jó szerencsét, mit hoz holnapra s azontul? hanem munkálódik folytonosan s lehetlenné teszi a veszedelmek keletkeztét. – Legközelebbi félelmünk is tehát alaptalan volt, s mire vezetne a Magyar Gazda ha tanait, ugy a mint állanak, módositás nélkül elfogadnók? Mint már többször érinténk, egyenesen önmegfulasztásra. – Nincs földbirtokos, kinek szájából már számtalanszor nem hallottuk volna, hogy saját zsirunkban fuladozunk, nem birjuk eladni gabnánkat kedvező áron s csakugyan ha vámzatainkra tekintünk, s meggondoljuk, mikép csaknem egyedül az austriai városok gyarmatosai vagyunk, s oda kénytelenitetünk eladni termesztményeinekt többnyire nyomott áron, akkor nem lehet bővebb termesztésről szó, hahogy egyszersmind fogyasztásról nem gondoskodunk. – Hova termeszszen többet a gazdag, de pénzzel a szegényebbnél inkább fukarkodó földmivelő, midőn évenkint roppant gyüjtelék marad hátra, mivel alig tud mit csinálni? hova termeszszen többet ugyanazon szegény földmivelő, kinek dicséret-teljes pártolását olly erélyes szavakkal vállalá el a Magyar Gazda, ha nem birjuk értékesiteni, termesztményeinket, ha már is olcsóbban termesztünk, mint a világ bármelly részében? (lásd Hetilap 8-dik számát) s mégis nyakunkon marad a gabna. Nagyuraink, kik csak nagybirtokok jövedelmeztetéséhez szoktak, nem érzik a hiányt, mert nekik csak sok pénz jusson, ők nem gondolnak avval, elpazaroltatott-e a termék, vagy jutalmazólag árultatott-e? de a szegény pór, a Magyar Gazdának páriái, mit mondanak a dologhoz? Bizonyosan a mi nézeteink mellé állanak, s velünk fognak felriadni: ,,a földmivelést nem szóval, hanem tettel kell előmozditani, ösztönt s s serkentő eszközöket kell teremteni, nem pedig vitázni s tanácskozni." S melly osztály volna inkább képes s hatalmas illy ösztönt s serkentő eszközöket teremteni a Magyar Gazda megbizottjainál? Egy sem, mert kezükben van a politicai s financzhatalom a kereskedés fejlesztésére ép ugy, mint a műipar előmozditására, mert csak ezen két müködő factor szolgáltat ősztönt s serkentést foglalkozásra, mit 236alább megmutatandunk. S mikép felelnek meg nagyuraink s földbirtokosaink (kivévén a kiveendőket) e hivatásnak s kötelességnek? – Igenis, a földmüvelést nem szavakkal, hanem tettel kell emelni, mert máskép a gyümölcsfát levágjátok, hogy nehány darab almát szedhessetek. – Nyissatok külkereskedést a fiumei vasuttal, s felrugtatjátok termesztményeink értékét eddigi csekély áráról, s ingert adtok bővebb termelésre. – Ámde a külföldnek nincs mindig szüksége gabnára? – Igaz, s azért a kelleteket fedező külkerekedés megnyitása után a műipar pártolása következik, melly független s mindig arányos belforgalmat teremt, s a termelést a fogyasztással összeköti. E két factor mellőzni akarni képtelenség; annyit tenne, mint a hatalmas gőzmozgony kerekeit kivenni, s inditni akarni; – szóval merő chimaera, s minden szószaporitás szélmalom-harcz. Teremteni kell ösztönt s serkentő példákat a külkereskedés vagy belforgalom álta, hogy a szegényebb földmivelő ne csak termeszszen, hanem élvezzen is, s akkor nem támadnak éhségrőli aggodalmak, vagy ha támadhatnak is, a közlekedési eszközök gyorsasága által könnyen segitendünk a veszélyben forgó helyeken, mert azt csak senki nem fogja tagadni, hogy midőn a buza ára csak öt vagy hat forinton áll, ott éhségről csak szó is lehessen, hanem az országutak borzasztó rosz állapota az oka, hogy a bővebben ellátott vidék nem szállithatja feleslegét más vidékre.
Tanácsosabb volna, ha a ,,Magyar Gazda" a legközelebb megjelent statisticai adatokat áttekintené, s az állattenyésztés kérdését taglalná lelkesen, mert szégyen, gyalázat, hogy csaknem 5 milliónyi értékü marhát kénytelenitetünk a hazába behozni fogyasztásra! – Jobb volna bizony, ha a Budapesti Hiradó e fontos létezhetésünk legérdekesbik kérdését tárgyalná azon ,,czukor s rabszolgaságok" vezér-értekezés helyett, mi ugy illik körülményeinkhez, mint China Angolországhoz! –
Senki nem fog vádolhatni bennünket, hogy nem tettünk erőnkhöz képest valamit a hazai földmivelés emelésére, s a m. kereskedelmi társaság munkálataival bizonyitjuk naponta, mikép szüntelen s főkép a magyar mezei gazdaság érdekiben intézkedünk. Legyen ez kérdés nélkül mondva szándokunk tisztábani tartása végett, de ha elismerjük teljes hatalmában a földmivelést, legyen szabad épen e meggyőződésnél fogva kijelentenünk, mikép e téren tettel kell valósitani a törekvést, s ha valakinek bizonyosan a mezei gazdáknak áll hivatásukban az örökváltságról, robotról, dézmáról, tagosztályról, közteher-viselésről, állattenyésztésről, rétöntözésről stb. gondoskodni, főfigyelmüket pedig a fiumei vasutra s a műiparra, központositani, mert csak e két factor segélyével eredményezhetnek aránylag s dusan az előbbi tárgyak végett netalán hozandó intézkedések.*
Fogadja ez őszinte barátságos szózatot a Magyar Gazda olly érzelmünk nyilvánitásaul, melly azon meggyőződésünk egyik tényezője, hogy csak öszhangzó becsületes közremunkálásunk után várhatjuk a sikert, mi után vágyakodunk, a haza kedvezőbb jövendőjét. Szerk.
Ifj. Szabó Pál.
