A rajzoktatásról.
A rajzoktatásról.
Az Iparegyesület és Hetilapja bizonyára nagy szolgálatot tesznek műiparunk nemesebb kifejlődésének a rajzoktatás körüli intézkedésekkel.
Örvendve tapasztaljuk, mikint e részben törekvéseik a közönség részéről helyeseltetnek, s nincs is kétségünk, hogy ha előbb utóbb némi tettleges pártfogásra fog fölkéretni, nem fogja megvonni áldozatait ez ügy megalapitásától.
S adja is meg istenünk, hogy e bizalomban meg ne csalatkozzunk. Mert, ha a rajzoktatás iránt sikerűlend országosabb figyelmet, érdeklettséget támasztani; ettől sok jót várunk.
Legyen szabad reményeink közűl egyet eljósolnunk ezuttal.
Eddig a rajzoktatás a czéhek körében nem nagy népszerűséggel birt. A fiatalság kerülte a rajziskolát; a czéhek nem követelték a rajzolási képességet, – a mesterek 778magok nyujtottak lehetséget az e részben fönálló felsőbb rendelések kijátszására, – a felügyelő hatóságok végre hasonlag szemet hunytanak.
Mind ez legalább igy tünik ki azon, hogy igy fejezzük ki panaszos és megrovó indokolásokból, mik az e tárgyban a n. m. m. k. helytartóságtól kelt intézményekben foglaltatnak.
Lássunk egy kettőt.
Az 1795-ki sz. mihálhava 25-én 19,655-ik sz. a kelt intézményben mondatik: „minthogy azonban ezen k. k. rendelésnek (t. i. hogy a megnevezett” mesterségekhez tartozó tanitványok közűl senki mesterlegény ne lehessen, ki hiteles iskolai oklevéllel be nem tudná bizonyitani azt, hogy a rajziskolába ünnep- s vasárnapokon legalább is egy esztendeig szorgalmatosan eljárt,”) mind a mellett is, hogy gyakrabban kihirdettetett, kivánt foganatja nem volt, sőt inkább meg sem szűnnének a panaszok az iránt, hogy a fentérintett k. k. rendelés ellenére az illyes tanitványok kiszabott iskolai tanulevél nélkűl is nemcsak hogy legényekké tétetnek, de magok az iskolai törvényhatóságok is, mik a k. k. parancsolatokat föntartani igyekeznek, az illyes ujonczoknak pártjokat fogó s ez által a többször emlitett rendeletet ellenkező mesterektől, sulyos méltatlanságokat tűrni kénytelenitetnek...
Ugyan ez intézvénynek egy következő pontjában olvashatni: „büntettessenek azok (t. i. mesterek), is, kik a 779mint gyakorta történik, taniványaikat, ezen rendelésnek nyilvános kijátszására, minekutánna tanulásuk esztendeit kitöltötték volna, olly helyekre, hol rajziskola nincsen, szokják rövid időre adni, s ott annakutánna legényekké tenni.”
1815-ik boldogasszony hava 3-kán 290. sz. a. kelt intézvény igy szóll: „minthogy nem csak törvényhatóságoknak s az iskolák főigazgatóinak, de számos mester czéheknek s egyes mesterlegényeknek is folyamodásiból nem kevés megilletődéssel tapasztaltatott, hogy a (fölebb érintett) rendelés főképen a kisebb és szabados városokban vagy igen hiányosan, vagy pedig csak imigy amugy, vagy végre épen nem tartatik meg.”...
Azután: „a mesterlegények által, kik mesteri rangra vágyódnak olly igen silány és tökélytelen, épen semmi figyelmet, hanem inkább visszavetést érdemlő remeki rajzolatok terjesztetnek elő: hogy már azokból is a vastag tudatlanságokat, tökélytelenségöket s a mesteri állapotra való alkalmatlan voltukat nyilván észrevenni és következtetni lehetne.”...
1818-ki sz. jakab hava 3-án 17666. sz. a. intézvénynek illyenek szavai: „jelentés tétetvén az iránt, hogy az ollyas mestereknél levő inasok, kikre való nézve a rajzolás ismerete megkivántatik, a helyben levő rajziskolákba nem járnak, hanem azokat elkerülvén, más ollyas helyekre mennek át, a hol efféle iskolák nincsenek, s ott a helybeli czéhek által törvénytelenül s vakmerően legénységre felszabaditatnak.”...
Mint mondók ez idézeteket azon okból tevők, hogy hivatalos, hiteles tanuságot hoztunk legyen föl az iránt, miképen a rajzoktatási felsőbb rendeletek nem nyertek teljesedést, kijátszásukban a czéhek magok is részt vettek, szóval a rajztanulás nem nyert kivánt népszerüséget s terjedést az iparköri fiatalság között.
Igaz, mikint a fölidézett intézvények egyike szerint is, voltak esetek, mikben a rajzolási készületlenség miatt a czéhek panaszosan felirtak, hanem ez nem a rajzolási képesség iránti ügyszeretetből származván, állitásunknak mit sem árt. Panaszkodtak igen a czéhek, ha a mesterré lenni akaró legény nem tudott rajzolni; de ennek okát magyarázni sem kell. Ellenben ők adtak panaszra, nehezlésre s mindig élesebb és keményebb intézvényekre okot, midőn a rajzolni nem tudó inast legénnyé felszabaditották. Igen természetesen. Mert ha szorosan meg akarták volna tartani a felsőbb rendeleteket, s valósággal fel nem szabaditották volna az olly inast, ki még rajzolni nem tudott: ugy a mestereknek kell vala megengedni, hogy növendékjök járhasson rajziskolába, s időt vegyen magának rajzolási ügyességbe gyakorolnia magát.
Ezen legközelebb mondottakban, ki van jelölve egy ok, miérthogy nem tartattak meg a felsőbb rendelések. Lehetne mondanunk még többet is, és ha majd sikerülend némi adatokat szereznünk a nyilvános rajziskolák száma és állapotáról, talán fogunk is némellyeket elmondani: most azonban szabad legyen csak egyet különösben kiemelnünk.
Mi azon nézettel vagyunk ez ügyben:
A közönség levén érdekelve valamelly intézet vagy intézkedés iránt, annak sikeréről, a sikert biztositó eszközlésekről ébren gondoskodik, ellenőrző vigyázattal van a teljesitendők teljesitése iránt; közszerű helyesléseivel ösztönzi 780a végrehajtásnak mind egyes hivatalnokait, mind testületeit, megrovásával száműzi a hanyagságot, elriasztja a visszaéléseket. Tehát a közönséget kell érdekelni a diszlést igénylő intézetek és intézkedések körül. Ez pedig bizonyosan eléretik az által, ha a közönség adakozásaiból, egyesületi uton alapitatnak azok meg. Hol áldozatainak sikeréről van szó, s hol intéző befolyása van a közönségnek, az egyesületeknek, ott bizton elhihetjük, a legszigorubb, legkényszeritőbb felügyelés uralma hat. S ha igaz, a mint természetszerüségénél fogva igaz is, hogy a status legczélszerűbben cselekszik, ha a még töretlen ösvényeket a socialis erők által késziteti el magának: úgy a fölebbiek szerint, bizonyos az is, mikint még a status-intézkedések körül is legüdvösebben a socialis érdeklettség eredményeztethetik.
Ideje már, hogy alkalmazásban szóljunk:
Föltéve, hogy az ország kebelében létező mintegy 160–200 casino, olvasó s társalgási egyesületek és körök, – ha a 150–160 között létező vidéki osztályai a védegyesületnek, – ha az iparegyesületnek szabályszerűleg alakitandó fiókjai stb, gondjaik közé avatandják, hogy hazaszerte, székhelyeiken, vagy vidékeik főbb állómásain rajziskolákat állitsanak, azokat évenkinti adakozások által feltartsák, egyesületi felügyelés által ellenőriztessék, ugy meg vagyunk a rendithetlen meggyőződés erejével győződve: hogy ki leszen vihető, miképen iparos fiatalságunk a lehető legnagyobb számban fog rajzoktatásban részesülni. S az illy egyesületi rajziskolák rendszeréhez nem is leszen egyéb szükséges, minthogy az illető hatóságok, községek, és mindnyája czéhek hasonlag köteleztessenek némi anyagi istápolásra, s a tudomány részéről kijelentessék, mikint ezen egyesületi rajziskolák autorizálva legyenek olly bizonyitványokat adni a tanulási előmenetelről, mik a czéheknél, hatóságoknál s főkormányszéknél épen ugy lesznek nem csak elfogadhatók, hanem el is fogadandók, mint a nyilvános rajziskoláké. –
Talán, merészek föltevéseink a részben, hogy az általunk emlitett egyesületek hajlandók fognak lenni rajziskolákat alapitani egyéb hivatásaik mellett: azonban azt hisszük, hogy föltevéseink valósulása esetében a bekövetkezendő egyesületi, közvéleményszerű fölügyelés elenyésztené a rajzoktatás körüli felsőbb rendelések teljesitetlenségének egyik okát, a czéhek fölötti kellő őrködés hiányát, mellyet igéretünkhöz képest a fölebbiekben, ellentétszerűleg volt szerencsénk előterjeszteni, mint egyik forrását a rajzoktatás népszerűtlenségének.
Még egyszer: adja meg istenünk, hogy a rajzoktatás ügyében a közönségnek és egyesületeknek figyelme s tettre kész akarata fölébredjen s eszközlésekben tessék magának!
Mesterffy.
