Adatkák a dohány történetéből.
Adatkák a dohány történetéből.*
A dohány története a világtörténetben legalább is annyi érdekkel bir, mint a nagy Tamerlan (Timur-lenk) története, vagy mint az őskori assyriai császárságé. (Schlözer Briefwechsel XV. Heft 153–165 lap).
A pipás magyar embernek akarok némellyeket elmondani magyar egyszerüséggel azon növény történetéből, mellyet ő gondüzőnek tart és használ; mert nem árt azon dolgokat, mellyek hozzánk közvetlen közel vannak, kissé bővebben ismérni. – A dohányt legelsőben Pane Roman, spanyol barát ismérte meg sz. Domingónak Tabaca tartományában Délamerikában, 1496 körül, s ő hozta át Európába Lissabonba. Mások szerint 1559-ben Hermandez Toledo által került a dohány Portugálba Floridából. Zincken (Allg. Oeconom. Lexic.) ugyan ezt állitja, csak hogy az időt 1520-ra teszi. Annyi tehát bizonyos, hogy a dohány amerikai növény, s hogy Europában legelőször Portugalban honosodott meg. – 1559–1561-ben a portugáli királynál Sebestyénnél volt franczia követ Nicot János hozott legelső dohányt mint csuda-füvet királynéjának Medicis Katalinnak 786I. Ferencz özvegyének. A vendég növényt itt mindjárt a füvészkertben tenyészteni kezdették, azt behozója nevéről Herba nicotiananak, máskép királyné füvének is nevezvén. Angliábba valami Raphalengi nevű ember hozta 1585-ben Virginiából, hol használatát a vadaktul tanulta meg. Törökországban 1605 körül kezdtek elsőben dohányozni. Németországba a spanyol katonák hozták be a dohányt V. Károl császár idejében, és 1659-től fogva mindenfelé terjedt annak termesztése.
Magyar- és Erdélyországba, – valószinüséggel gyanithatólag török szomszédink és német sógoraink hozták be a dohányt, de meghatározottan melly esztendőben, bizonyos adataink nincsenek. Erdélyben a Báthory Kristófnak egy török követség vivé a legelső dohányt és pipát ajándékul 1576-ban, noha némellyek állitása szerint még 1614-be sem tudta Bethlen Gábor a Bizantból nyert dohány-ajándékot voltaképen használni. – Schwartner szerint (Statistik des Königreichs Ungern I. Theil § 81.) legelsőben tétetik emlités a pipáról hazánkban, midőn 1663-ban Apafi Mihál Erdélyből az érsekujvári táborba a kevély Vezir elébe idéztetett, s pipázott*. De hihetőleg ez előtt is divatban volt nálunk a dohányzás, mert azt Gömör vármegye 1667. Zemplén pedig 1675-ben a tüzveszély miatt keményen megtiltotta, melly tilalom népszeres szokásra mutat, mellynek elterjedésére három négy év alkalmasint kevés. De hol és mikor kezdték a dohányt hazánkban nem tudhatni. Ötven vagy hatvan esztendővel később az emlitett adatnál nem csekély mennyiségben kellett neki termeni, mert 1728-ban a dohány minden gyárában a császárnak megvizsgáltatván, közötte 4086 mázsa találtatott s mázsája akkor 6 for. 12 krba jött. –
Ezen fejedelmi utazásnak, mellyet alkalmasint az udvari káplán irt meg, czime e volt: „Az erdélyi méltóságos fejedelemnek Apafay Mihálynak a fővezér köpöli Ahmet passa néhai Érsekujvár alá szállott táborába való hivatásának, ott létének és visszajövetelének rövid leirása, melly lött 1663-dik esztendőben.” És ebben emlitetik, hogy a fejedelem oct. 20kán rosszul leve, s a Vezir saját sebészét küldé hozzá, „de a Doctor praescriptióján meg nem állhatván, a maga doctora tisztitá ki a gyomrában levő fekete sárt, miután meg is könnyebbedék. Ekkor a fejedelem nagyot monda róla, hogy a tabák füst szivást ezután eltávoztatná, mellyel ez előtt élt vala – tehát a fejedelem minekelőtte Érsekujvár alá jött volna, már pipázott – de itt ártalmas voltát megtapasztalván, megutálta, s másoknak is tiltá.”
A legjobb dohány Amerikában terem. Legjobb hirben áll a varinas, utánna jó a virginiai, sőt ez lágy füstje miatt amannál talán kellemesebb is, kivált a melly York és James folyók mentében terem, hol a dohány termesztés a lakosoknak főbb foglalatossága. Ezt követik a szomszéd marylandi, havannai, portoricoi és sz. domingói. – A leveles dohány minden faja között legdrágább a havannai dohány, mellyből a kanaster, a spanyol burnót, és az ismeretes jó izü szivarok készülnek. Legjobb fajták a varinas kanaster nevüek, mellyek egymástól kereskedőileg G. B. A. és V. betűkkel különböztetnek meg. Kanasternek azért nevezik, mivel hasogatott nádból (kanastra) készült kosarakban hozatnak Európába. – A brasiliaik mielőtt a dohányt összefonnák, azt tengervizzel, asszuszilva – s kisajtolt dohány-lével, 787berzsenfa gyümölcsének s leveleinek, fattyufahéjnak, (cassia cinnamomea) myrrhának s egyéb jó illatú s jó izü szereknek híg méz sűrüségig főtt levével szokták befecskendezni, igy nedvesen egy ujnyi vastag kötelekre sodorni, 1000 s több fontnyi csomókba összetekerni, mellyeket aztán többnyire nyers marhabőrbe bevarnak s küldik Lissabonba, honnan világkereskedés tárgyává válik.
Ázsiában is – kivált Chinában – sok dohány terem, s ugy látszik, hogy Chinában már Amerika fölfedeztetése előtt is ismeretes volt. Europában, Török- és Magyarországban terem legtöbb dohány. A török dohánynak, melly leginkább Macedoniában tenyészik, a Petrich Jenidgen és Karadágh legjelesb fajai, barna sötét- vagy világos-sárga szinüek, kellemes illatuak. – A franczia dohány Flandriában és Elsassban részint tekercsekeb (carotte) fonatik, részint megőröltetik és rappé lesz belőle. – A dohányt Hollandban is szorgalmasan mivelik. A sschneebergi burnót Bockauban, Sosában és Schönhaydeban a szász nagy hegyekben illatos füvekből, leginkább angyalfűből (angelica archangelica) készül, de ma már nem kapós. A slavoniai dohány leghasonlóbb a törökéhöz, s legbővebben Pozsega vármegyében terem. Nemesitésére a dohánynak, melly mezőgazdaságunknak igen szép ágát tehetné, nálunk igen kevés gondot forditanak; mind e mellett is a magyar dohányt nemcsak a hollandi gyárnokok kedvelik és keresik, sőt jóságra nézve a virginiaihoz hasonlitják (lásd Bibliothek für Denker und Maenner, für Geschmack IV. B. 4-tes Stück. Gera 1786), hanem legujabban a francziák is erősen veszik. – A mint Észak-Amerikát isten a szabadság napjával megáldotta, sőt a mint az a békót lerázni kezdette, az europai kereskedések többnyire a magyar dohányt kezdték keresni virginiai helyett; csak Triesten át 1779-ben közel 1800 mázsa burnót, leveles dohány pedig 40,000 mázsa ment ki; Fiumén és Bukaresten át pedig több mint 30,000 mázsa. – Keresztény atyámfiai figyelmezzetek! – II. József császár 1784-ben Pesten Tabakabaldót állitott, Debreczenben, Szegeden és Tolnán pedig beváltó-tárakat, mellyek utján az egész ország termesztményét tetszés szerint mint egyedárus bevásároltatta, melly aztán kivitetvén a német gyárakban különféle czélokra forditatott, részint eladatott, vagy nemesebb dohányfajokért canasterért, havannaiért stb. kicseréltetett, elég az hozzá, hogy gazdag arany bánya vált a dohánymonopoiumból. – Egy fiumei hires kereskedő Nais, ki József császár parancsára a magyar dohányok rendre megvizsgálásával vala megbizva, minőségre igy sorozta azokat: tolnai, pécsi, muraközi, szegedi, aradi, rakamazai, debrői, debreczeni, szeremi. Én sorozni nem kivánom, mert tudjuk, hogy kinek a pap, kinek a papné. Jelesebb dohányfajaink most: csetneki, vitnyédi, verpeléti, jánosházi, véki, füzesgyarmati, kospallagi, hidasi, szendrői, sz. andrási, rátkai, pereszlényi, malomsoki, rofi, stb. quorum numerus legio est. Gond, gond, édes magyar hazánkfiai! és ébren levés! – A dohányzásról valamicskét legközelebb.
J.
