Tudomásul.
Tudomásul.
A Times az éhséget a vámvédelemmel számoltatván egy czikkében, mondja, mikép jól imádkoztak istenöknek a vámvédő földbirtokosok, hogy egyik pártot a gabonavám eltörlése javaslatára, a másikat pedig büszkesége s érdeke mellett is engedékenységre birá, mert megóvá őket a népgyülölés rohamától s egy nemzeti rázkodás borzadalmaitól. 1514Senki sem képzelheti, a mostani drágaság és szükség napjaiban miként volna lehetséges a régi gabonatörvények fenállása. Egy kormány is azokat szúronyok és vérontás nélkül fel nem tarthatta volna. De épen korán esik a gabonatörvények eltörlése, melly azoknak védőit egy szorongató dilemmából s a nemzetet végtelen zavarból mentette ki. Már most van idejök a vámvédőknek megvizsgálni, mennyit ért az elvesztett vámvédelem, s azt is, mennyit ér a maradék, a Peel ideiglenes vámja. A feleletet ezen kérdésekre az egész mivelt föld physicai, a társadalmi helyzetében kell keresni. Hallunk becsevesztett termékeny gabonaföldekről, és gondszerző gazdag aratásokról különös mende-mondákat. Tanitották, mikép a gondviselés az Ohio és Missisippi folyamok partjait azért áldá meg termékenységgel, hogy Angliának gabonapiaczait elözönöljék gabonával, s a britt bérlőt tönkre tegyék. Arra vitték az embereket, hogy a nagy mennyiségü gabonára nagyobb iszonyodással gondoltak, mint az éhségre. Itt már az éhség, de hol a gabona. Félév előtt az emberek aggodalmak közt beszéltek az isten áldásairól, ki most őket a megvont áldás félelmével lakoltatja. Hol vannak a kimerithetlen gabona- és liszttárak? Sehol; mert a természet csudát nem tesz az emberi theoriákért. A ki bezárja szemeit a természet törvényei előtt, ép azon törvények által vesz el, vagy meghajol előttök. Európa aratása nem elégiti ki Európát. A frank földön még szűkebben áll a dolog, mint nálunk. Austria megelőz minket a középtengeren. Odessa szinte ki van meritve. És Amerika, a bőség mesés szarva, megfelel ugyan a rendes közlekedés kivánatinak, de a rendkivüli szükséget, mostani szükségünket nem fedezheti. Amerika 641,112 hordó liszttel többet küldött az indén mint tavaly; fog még buzát és tengerit is küldeni; de mind ezek daczára a gabonaár hág Glasgowban, hág Londonban, s az irlandi paraszt naponta drágábban fizeti a tengerit. S most még a gabona év első negyedében vagyunk! Hogy lesz majd ha befagytak az amerikai csatornák, ha nem járhatnak a gőzhajók, ha a nyugoti, keleti és az angol partok közt megszünik a közlekedés? S még illy crisissel szemben, még tartjuk a maradék-vámot, melly a gabona-kereskedési vállalatokat zavarba hozza, késlelteti, bizonytalanságot és ingerültséget okoz. Még egy szót. Mikor a tömeg éhezik, a kevesebb számu tehetős osztály tápláléka is rövidséget kell hogy szenvedjen. Pénz és vagyon, az eleség és ruházat exponensei. Minél többet birnak ezekből a termesztő és műiparos osztályok, annál többet kell adniok a szükölködőknek. Az egész status érdekében áll tehát eszközt nyujtani a tömegnek, azon alkalom által, hogy ollyasmit adhasson el, mit eleségért bécserélhet, sat.
