A szent tamási csata. September 21-én 1848.
343A szent tamási csata. September 21-én 1848.
Az ezelőtti napokon történt hadi vagy csatatéri vizsgálatok után megindult a verbászi táborból a mozgó sereg estve 10 órakor, és éjfél tájban rendeltetési helyén csatarendben felállíttatott. Még viradta előtt megkezdődött az ágyúzás, melly a kis szüneteket kivéve, mellyeket mind a két rész három izben egyegy óra negyedig tartott – délutáni 3 óráig szüntelen folytattatott.
Az ágyútelep vezénylői, daczára az az előtti napon tett demonstratiónak, miszerint ők Bécsből kapott placátok következtében, mellyben ő felsége kijelentette, hogy az összes monarchia integritása azt igényli: hogy a háborúskodások az aldunai vidéken megszüntettessenek, s a tüzérség tisztikara csak akkor felelend meg kötelességének, ha a csatában, melly ő felsége világos akarata ellen van, részt nem veszen. De a köztiszteletben álló hadügyminister, s Beőthy Ödön erélyes fellépésök által – a tüzér tisztek ebbeli szándékoktól elállván – kötelességüket teljesiték, úgy hogy már a csata kezdetén a különben házfedelektől megfosztott, s földdel fedett Szent Tamás kilencz helyen felgyuladt, de a gyuladás, mellyet a ráczok szorgalmatosan oltottak, pusztitó kárt nem tehetett.
A sorkatonaság, a honvédzászlóaljak, a székelyek, huszárok – kik részint roham-csapatokra, részint az ágyú-telepek védelmére voltak feállítva, s ezek közt a Lenkey huszárok, (ez a kis hős csapat, melly azt nyilvánitotta, hogy ők az utolsó emberig és csep vérig nem fogják engedni az őrizetük alá adott ágyúkat) bámulatos kitürést és elszántságot tanusítottak, a 12 óra hosszant tartott folytonos ágyúgolyóknak kitéve – sem lankadtságot, sem kedvetlenséget nem mutattak.
A háromszoros, sőt vízzel ellátott sánczok két ízben ostromoltattak, Bakonyi ezredes kétszer nyomult előre, mindazonáltal a pusztító golyóknak engedni kénytelen volt, s derék vitézeivel visszavonúlt; a sánczokat később ismét egyetértve a többi roham-csapatokkal ujolag megtámadandó.
Ez történt a csatorna balpartján sz. Tamás alatt, mig a jobb parton felállitott, s a sánczokat szinte ágyúkkal ostromló dandárparancsnokság d. u. 1 órakor azon jelentést tette, hogy az ellenség Turiáról a sziregi, és a nagy római sánczokból, Szent Tamás segitségére előre nyomúlván, őket a jobb szárnyban valami 3000 emberrel s több ágyúkkal megtámadta, melly a megtámadási tervre nézve olly eldöntő hatással volt, hogy miután a csatornántúli ostromló sereg átjövetelére felállitandó hid a megérkezett segitség által Sz. Tamás alatt fel nem állittathatott, a seregek pedig már ekkor szinte 11 órát tűzben voltak, a minitiók pedig fogyni kezdtek – jobbnak találtatott, hogy a sereg ezúttal a régi helyeket megtartva visszavonúljon; mire a sereg a legjobb rendben, még csak le sem hangolva a verbászi táborba, azon határozattal vonult vissza, hogy az ostromot, ujolag pihent erővel megkezdhesse. Én a csatatérről lovamról leszállva mint futár Budapestre utaztam – s ugy hiszem, mig ezen sorokat irom, a mi seregeink Sz. Tamáson ütötték fel fő hadi szállásukat.
Az ostrom átalános vezetési tervét jól kiszámított strategiai munkának lehet tekinteni: mi ellen, mint szinte az erélyes eljárás ellen, kifogást ki sem tehet. Azonban tagadni nem lehet, hogy ne lettek volna az ostrom ideje alatt pillanatok, mikor a rohanás sikerülhetett volna, de tekintetben véve egy részről, hogy ezen pillanat csak a kevés ideig tartott köd alatt lehetett, de ekkor egy átalános megrohanást rendezni lehetetlen volt, mert a köd olly vastag volt; hogy én is csak a lovam fejéig láthaték, ha pedig ekkor a rohanás részenkint történt volna meg, attól lehetet tartani, hogy az ellenség a rohamcsapatokat, mellyek csak részenként lettek volna előre nyomulandók, egyenként tönkre tette volna; illy kedvező megrohanás történhetett volna még nap felkelte előtt, de miután a tüzértisztek által tett demonstratió a sereg közt elterjedt, kiállhatott volna eleve jót arról, hogy a tüzérség a csata komoly pillanataiban meg fog felelni kötelességének, ezt tehát ekkor tenni nem lehetett.
Jelenleg tudva van a sereg hangulata, ennek moralis és phisicai ereje, s ennél fogva minden hadi számítás jövendőre biztosabb lehetend.
Ki Magyarhon első hadügyministerét, a csatatéren úgy látta mint én, láthatta ennek komoly elszántságát, láthatta, milly egykedvüséggel állott és járt a halált süvöltő ágyugolyók között, benyargalta a csatarendet, s személyes bátor megjelenése által lelkesítette a sereget. Midőn ágyuink előtt állottunk, ezeknek hatását szemügyre akarván venni, 34 ágyugolyót számláltam, mellyek köztünk s fejünk felett repültek el, s még mi négyen, kik körüle voltunk, s még maga a sánczok ostromló bajnoka is Bakonyi a halálos golyók előtt hajlongánk, a hadügyminister halált megvetve hidegvérüen állott, látcsövét sem vevén le szeméről.
Megemlitendő még az is, hogy Mészáros a híd építés alkalmával a vízbe ugrott, s a más partra usztatott, a hídépitést ott vezetendő.
A halottak számát bizonyosan tudni még nem lehet; azonban a folytonos tüzelést véve a veszteség aránylagosan csekély. Jeney Józef, hadügyministeri segéd.
