KOSSUTH BÚCSUBESZÉDE
KOSSUTH BÚCSUBESZÉDE
a képviselő házhoz, midőn sept. 24. a népfelkelést intézni útnak indult.
a képviselő házhoz, midőn sept. 24. a népfelkelést intézni útnak indult.
Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt az ülés a maga rendén megnyilnék, egy pár szót szólhassak. (Halljuk.) Én lelkemben fel vagyok indulva azon gondolattól, hogy az ármánynak, árulásnak nevetséges satirája, egy nemzet feletti győzelme, csaknem sikerül; hogy 40–50 ezer hitvány ember bejön az országba, s ugy szólván kardvágás nélkül foglalja el e hazát. Én nem érzek magamban annyi erőt, hogy ezt tűrjem. Fél óra mulva, mint a ministerelnök által kiküldött biztos, de ha nem volnék is kiküldve, azon megbizásnál fogva, mellyet saját érzetem s a haza veszélye nyujt, megyek a vasúton s megkezdem Czeglédnél felhíni a népet, hogy tömegestől fegyverbe keljen (kitörő éljenzés); s igy megyek tovább faluról falura, és vagy nem látnak önök engem többé, vagy látnak mint utócsapatját olly seregnek, melly maga is képes lesz semmivé tenni azon gyalázatos rabló csordát. (Lelkesedés.) Fél óra mulva zászló van kezemben, s indulok; hogy hol kezdem, megmondottam, hogy merre fogok menni, nem tudom; de megyek arra, merre a körülmények, a nép hangulata s lelkesedése fogja adni az irányt. Első kérésem tehát mit önökhöz akarok intézni, az: hogy ha van önök közt valaki, ki testvéri kezet akar nyujtani, isten hozza (többen lelkesedve felkiáltanak: megyünk). Másodszor pedig én azt gondolom, hogy valamint neken isten és jó barátaim s a nép hangulata segitségével talán sikerülend támasztani egy kis ellenállást az ellenség ellenében: úgy önök közt is vannak sokan, kik más vidékeken hasonló vagy talán nagyobb sikerrel is működhetnek. Vélekedésem tehát, az volna, méltóztassanak ezt most első teendőjüknek ismerni. Irja fel mindenki, hogy mellyik vidékre kiván menni, én e részben a ministerelnököt már felszólítottam, s ő csak azt várja, hogy mindenki kijelentse, hova akar menni, (helyes, megyünk!) s ha aztán, – a mint reménylem – annyian akadnánk, hogy néhány napig nem lehetne ülést tartani, hagyján, tehát ne legyen ülés, hanem emeljük fel karjainkat, s teremtsünk népet, melylyel a hazát megvédhessük. Ez a második, mit mondani akartam. A 3-ik az, miként csak most is, mig szerény lakomból idáig jöttem, s szétnéztem, láttam, mennyi tömérdek ember van itt Pesten; s ha magát csak a karzatot is nézem, meg vagyok győződve, hogy ha mindenki, nem mást, mint követ vesz is kezébe, s felteszi magában, s megesküszik az örökké való isten előtt, hogy nem nyugszik addig, mig egy rablót meg nem öl: ez maga semmivé teheti azon rabló csordát (a karzaton többen felkiáltanak: megteszszük, éljenek! Lelkesedés.) Egyébiránt felszólítottam a városi hatóságot, hogy tartson népgyülést s szólítson fel mindenkit a haza védelmére, s önök, uraim, kik itt vannak, legyenek ott jelen, s biztassák a népet, hogy menjenek a Duna balpartjára, – mert meg lehet, hogy az ellenség e részről fog betörni, – s fogadják az ellenséget, mint igaz hazafiaktól a haza méltán megvárja. S erre nézve azon vélekedésben vagyok, hogy a város lakossága nagyobb részben iparűző levén, ha e tekintetben a keresetmód némi féltékenysége foroghatna fenn, s mondaná az egyik becsületes hazafi, ki munkájával keresi kenyerét: „Jó én elmegyek de szomszédom kinyitja addig boltját, s távollétemben minden keresetet felhasznál”, tehát e részben is lehet intézkedni, s bezáratni a boltokat, annyival is inkább, mert hiszen a két városban egy fél nap alatt 15 és több ezer embert lehet előteremteni, s ha egyéb fegyvere nincs, tehát van karja, van foga, van kő, van kasza, maga a ministerelnöknél 38 ezer kasza van, ha tehát valakinek egyéb fegyvere nincs, vegyen kaszát kezébe, s tegye meg a haza védelmére azt, mi tőle kitelik. (helyes) Most, kinek tetszik, jőjjön velem (felkiáltások: megyünk); ki pedig itt marad, iparkodjék itt mindent elkövetni a haza védelmére, – az isten önöket áldja meg! (éljenek közt lelép a szószékről, és eltávozik.)
E beszéd után kevés percz mulva Kossuth Lajos a szolnoki vasuton indult el s még az nap Czeglédre érvén, ott nagy lelkesedéssel fogadtatott.
