PEST, SEPT. 25.
PEST, SEPT. 25.
Hozzátok szólok, lelkészek!
Bár volna hangom ollyan, mint a tárogatóé, mellyel az üdvözítő a holtakat igérte az itélet napján felverni százados sírjaikból, hogy elhatna kelettől nyúgotig, s velőket rázva öntené a hazaszeretet lángját az elfásult szivekbe.
Vagy volnék vihar, és Kárpátoktól a tengerpartig zúghatnám füleitekbe a perczek nagyságát, mellyeket a jelenben e haza él.
Avagy volnék öntudat, hogy kebleitek redőibe lopózva mérges gyilokként furdalhatnám azokat, kikhez, nem mondom, a hűtlenségnek, de még a részvétlenségnek csak színe is fér
Mert nagy időben a részvétlenség árulás.
Ki részvétlenűl, közönyösen nézi, mint dúlják elleneink a hont, mint hintik pokoli apostolaik a reactio öldöklő mérgét a romlatlan nép szivébe, az hazaáruló szintúgy, mint ki az eleséghez áll.
Ki azon körben, mellyben a haza megmentésére valamit, bármi parányit is tehet, ezt tenni elmulasztja, az felelőssé tette magát az örök biró előtt.
Lelkészek és tanítók, nektek nagy hatalom adatott kezetekbe.
Fölvilágositani és kormányozni a lelkeket hiveitekben.
Áldás rátok a szent haza nevében, ha e föladatnak, mint kell megfeleltetek.
De átkot, a haza átkát, az átkok legírtózatosabbikát érdemlitek, ha akár tettel, akár múlasztással a vésztől környezett haza árulóivá lettetek.
Használjátok a hatalmat, melly kezeitekben van, tegyétek magatokat méltóvá a hon hálájára, legyetek méltók az isten igéjének hirdetői nevére.
Sokan vannak soraitokban, kiken a nép szemei függnek, kiknek intésétől ezerek gondolkozása és tette föltételeztetik. Használjátok e befolyástokat, a haza megmentésére.
Hagyjátok el egy időre az isteni vallás elméleti oktatásait; hirdessétek lángszavakkal a tettekben nyilatkozó hazaszeretetet.
Legyen bibliátok a haza, ez nyujtson tárgyat lelkesítő beszédeiteknek. Hiszen a hazaszeretet a keresztény morál legszebb ágazata. Nektek a keresztény népet szabadnak kell nevelnetek; a keresztény vallás nem ismer rabszolgaságot, mit a pártütők czégérűl kitűztek.
A béke idején nyissátok föl a halhatatlanság, öröklét, mindenhatóság hirdető lapjait a szent könyvnek; most első és utósó alapigéje beszédeiteknek a haza veszélye legyen.
De ne szorítkozzatok csupán az egyházra. Hivatástok megkivánja, hogy otthon, az utczákon, a mezőn, házban és az isten ege alatt, a szabadság evangyeliomát hirdessétek.
És legyetek vezérei, tanácsadói a népnek; világosítsátok föl, adjatok neki utasítást, tűzzétek ki az irányt, melly felé haladni kell.
Kivált ti, kik az ellenségtől megtámadott vidékeken laktok, mutassátok meg az útat, mellyen a pártütők megsemmisíttethetnek.
Vonúljatok el népestől a helységekből a lázadók elől, ha kevesen vagytok, és rejtsétek el az élelmet, zárjátok el az útat, ássatok árkokat.
Ha pedig erőt éreztek a népben, támadjátok meg közös erővel. Ragadjatok fegyvert, kardot, csépet, kapát, fejszét, ásót, rudat, mind jó ez a zsiványok ellen!
Lelkészek! A haza számot tart működéstekre. Mindenek fölött, menjetek jó példával előre. Legyetek jó pásztorai isten nyájának. Az üdvözítő szavai, szerint, a jó pásztor nem fut el, ha a farkas közeledik, de összehívja a szomszédokat és agyonüti az ellenséget.
Ne tegyetek úgy, mint Dráva táján a szentkirályi pap, ki, mig a nép házi fegyvereivel az ellenség ellen indult, az alatt annak közlekedési hirére is megszökött.
Az isten, a haza sok lelket bízott rátok, legyetek ezeknek hű sáfárai; mert számot kell rólok adnotok.
Föl tehát, föl, hazám lelkészei; ösztönözzétek, buzdítsátok, vezessétek szegénéy jó népünket. Föl, föl, a haza int! Senkit se hagyjatok tétlenűl. Közös veszélyben közös összemunkálásra van szükség.
Ha ezt megtettétek, bizton számolhattok a haza hálájára; és csak akkor, ha ezt teljesítettétek, feleltetek meg urotok parancsának. Ne tekintsétek azt, hogy e fölszólalás igénytelen tollból folyt, de lebegjen szemeitek előtt a fölszólaló hazaszeretetének és a veszélynek nagysága.
Föl, még egyszer. Menjetek ki a nép közé, tanítsátok azt, és hirdessétek neki a szabadság legszentebb evangyéliomát. – Sz.
