AUSTRIA.
AUSTRIA.
Bécsi levelek. IV. A mese Saturmusról, ki tulajdon gyermekeit megette, nem mese többé! Hirlik, hogy a volt kormányszéki elnök, báró Talaczko de Gestieticz (törzsökös ostrák név), tegnap, 12–én, egy falragasztánvyt tépett el, melly báró collegája, Pillersdorf urnak védelmére iratott azon méltatlan (!) megtámadások ellen, miknek az exminister, mióta a közvélemény szele őt magas polczárul lefutta, minden oldalról kitéve van. Báró urat nyakon, vagy inkább czoppfon csipték s a bátorlét–bizottmány elébe akarták állitani, pedig inkább a museumi ritkaságok közé tartozott volna! Saevit in progpria viscera.
Különös ez a bécsi aristocratia! Mióta a küzdelem teréről gyáván megfutamlott, és a sötét odukban, mint a bazsiliszk, költi ki a reactio tojásait, mikből azonban saját veszedelmére támadnak azon udnoknál undokabb férgek, mellyek nemzettsége büszke fáján rágódnak: annyira elhagyá őt minden ildomossága s lelki ébersége, hogy tehetetlen dühében a fogyvert, mellyet a fiatal szabadság ellen emelni akart, maga ellen forditja, öntáborában ront és pusztit, s mint Cortez, vak bőszültségben elégeti a hajókat, mellyek őt a kietlen vadonból, hová magát a dicsőségen fölhajnalló szabadság égi fénye leől számkiveté, a népboldogság „terra firmá”–jára vitték volna! Szánalomra méltók, kik őnként meg nem ismerik, hogy minden századnak van egy uralakodó ideája, mellynek korszerü kifejlésében s megállapitásában rejlik a világrendszer tökéletessége, s hogy gyönge fegyverrel nem lehet vivni az isteni akarat emenatiói ellen. A hullám elnyeli, kik ellene küzdenek, és sirjok fölött nagyobb diszben virul, habár nehéz küzdelem s hosszu évsorok után is, az istentulajdon! –
A „sicherheitsauszschusz” tagjai, mióta Pillersdorfot megdöntötték, nevetséges magas paripára ültek. Pedig csak kártyajáték volt az egész; ma a huszonegyes fogta el a pagátot, holnap a ’sküsz’ foghatja el a huszonegyest. Annyi bizonyos, hogy Pillersdorf gyalázatos játékot üzött, főkép ellenünk, kiknek elámitásában nemcsak társai, hanem mások által is hatalmasan gyámolittatott –(csak mondjuk ki minden himezés hámozás nélkül, hogy ama százezer pengőforintos piszkos ’trafika’ az öszszes ministeri tanács beleegyezésével, és egy magas személy tudtával történt); mindazonáltal, ha az exminister úr ügyetlen kézzel nem nyúl az „Auszschusz” darázsfészkéhez s még egy ideig nem bolygatja a ’Gevatter Scheneider és Handschuhmacher’ urakat kormányzási játékukban, még most is békével ülhetne szellő minsterfauteiljében, s kaczérkodhatnék János fejével Innsbruck és Zágráb felé. Ő az ’Auszschusz’–ot akarta megbuktatni, s ezért az ’Auszschusz’ őt buktatta meg. egyébiránt ennek sem mernék többé hosszu életet jövendölni, s pedig nem tehetetlensége s politicai éretlensége fogja úőt megdönteni, sem azon hires respectablisi schwarzgelb elem, mellyel sorai saturálva vannak (hiszen tudjuk, hogy a macskáknak, meg a pecsovicsoknak igen szivós életük van); hanem az elbizottság ördöge, melly őt megnyergelte s arra vetemíti, hogy, nem elégednvén meg Bécsre szoritott cselekvősége körével, aztaz egész provinciára akarja kiterjeszteni. Ezentul meg vannak ennek napjai is számítva.
A tegnap folytatólag tartott országgyülési előleges tanácskozmányban arról vitatkoztak, mellyik legyen az országgyülési nyelv? (Nem tréfa, hanem valóság!) A galicziai s néhány orsztrák képviselő a szláv mellett nyilatkoztak és – többséget nyertek. Erre Fischhof, Dobblhof, s tudja isten, még minő ismeretlen politicai nagyságok, hatalmasan meghökkentek, s nagynehezen sikerült nekik odavinni a többség határozatát: hogy könnyebb értekezhetés végett, törvényes kényszerítés nélkül, a német nyelvet lehessen használni. – – A jámbor bécsiek e keserű leczke után sem látják át, minő ostobaságot követtek el, midőn annyira nyargaltak a census nélküli választásokon, s váltig szidják a reactiót, melly illy gonosz tréfát készített számukra, s melly még gonoszabb leend, ha a csehkomák is teljes számmal megérkeznek, Palacky urammal a téte, s gyönyörűen csengő nyelvük elsőségét fogják követelni. Előre örülünk, hogy fognak egymással farkasszemet nézni – a birkaakolban!!
Mondják, hogy Schwarzer út, az „Österreichische Zeitung” szerkesztője si – minstercanddatus. Jó lesz neki a kereskedelmi tárczát átadni: legalább majd nagyobb hitelt szerezhet azon tenger hamis czikkeknek, miket ujságlapjában igazi áruk gyanánt szeretne eladogatni. – A Pillersdorf–minsterium pedig, mint halljuk, azzal fejezte be dicsőséges pályáját, hogy hozzá méltó barátját, Jellachich exbánt, osztrák hadügyministerséggel kinálta meg; melly ideától egyébiránt, mint értesültünk az uj ministerelnök sem idegen. – Ki hinné, hogy Pillersdorf undok árulása Magyarország ellen, itt kevesebb sensátiót okozott, mint gondoltuk; a közönséges vélemény inkább ellenünk, mint a hazaáruló bán ellenkezd fordulni, s már több helyen hallottam, hogy a bécsiek Jellachichot, ha ide jó, nagyszerű éji zenével szándékoznak megtisztelni. Kitelik tőlük. Martirnak nevezik, kit a „durva” magyarok azért üldöznek, mert pénzöket (a sok szép körmöczi aranydarabkákat) nagylelkűen az osztrák ministerium lelkiösmeretes kezeibe akarja changirozni. Bizony igen, „unhöflich” a magyartól, hogy nem akarja ezt megengedni!
Hej, mikor nyílik már ki egészen szemünk, hogy ne higyjünk minden embernek, ki csókot czuppant szánkra, s egészégünkért iszik – borunkból!!
Nagyszerü kéjtáborrul beszélnek, mellyet a nemzetőrség holnap utána ’Prater’–ben fölütni akar. Az itteni, kevés nap alatt 18 ezerre szaporodott katonaság tisztjei is meghivattak a dinomdánomra, de a meghivást, mint mondják, el nem fogadták. – Annyi bizonyos, hogy Ischlben ismét valamin törik fejöket, s az idegenkedés nép és katonaság között mesterségesen ápoltatik. Ollmüczből és Brünnből nyugtalanító hírek érkeznek, mellyek, ha valótlanok is, mégis feszes ingerültségben tartják a kedélyeket. – A nemzetőrség ébren van – otthon, s avval biztatja magát, hogy Bécset nem lehet ám olly könnyen bevenni, mint Prágát. Oh szép, gyremekded–édes remény! Főkép, ha bizonyosak benne, hogy – ha sikerülend valami csel által a deákokat a belvárosbúl eltávoztatni – egyetlenegy ’Spiesztbürger’–nek sem fog eszébe jutni, Windischgrätz katonái ellen torlaszokat emelni!! Ők békét és nyugalmat óhajtanak minden áron, s a ki ezt nekik megadja, az jóltevőjük. (Vide, Wiener Zeitung’–ban egy sereg prágai polgárok nyilatkozatát).
Egyébiránt a bécsi még most sem aludta ki örömmámorát, hogy János főherczeget németországi helytartóvá (szerinte császárrá) nevezték ki. A főherczeg most a legnépszerűbb ember! –
F.
