NÉMETORSZÁG.
NÉMETORSZÁG.
Frankfurt. Az alkotmányozó gyülés igen lassan halad elő a napi kérdésűl már rég kitüzött népjogok megalapításban. Az 1. §. Mindjárt igen elágozó véleményekre adott alkalmat; a 2. §–ra nézve pedig már annyira megoszlottak, hogy egyik szónok od a nyilatkozott, mikép ugymond, ha ez tovább is ekként marad, a végetlen szónoklatok épen annyi időt fognak elrabolni, hogy a népjogok fölött csak 1850–ik év apr. havában lehetend szavazni. – S e tény olly valami, mellyen ha határtalanul nem kénytetnénk elszomorodni, nevetnünk kellene. Egyébiránt tanúlságul szolgálhat mindenkinek, hogy mielőtt a törvényhozás teremébe lépett, számot vetve önmagával, vetkezze le mind azon apró érdekeket, mellyek a kitüzött czél elérésében csak akadályul szolgálnak. – Mi magyarok hasonlag sokat küzdünk a bőbeszéd árjával; azonban isten őrizzen a systehma–gyártó németek terjedelmességétől. – A tárgy leginkább azért halasztatott el, hogy a töredékek eközben inkább közeledvén egymáshoz s egybeolvadván, a közmegegyezést könnyebben lehessen eszközölni. – E közben két törvényjavaslat került szőnyegre; egyik az oskolákat és népnevelést, másik az általános fölfegyverkezést tárgyazó. Az első választmányhoz utasítatott; a másodikban az illető választmány véleménye odajárul, hogy a kormányok kéressenek föl a szövetségi gyülés által, mikép szárazföldi seregeiket a fegyvernem arányához képest olly számban állítsák ki, minőt az utolsó népszámitás szigorun meghatároz. Az összes szövetséges német hadierő e szerint mintegy 450 ezer emberre menne; a választmány egyelőre csak 340 ezeret kiván fölállítatni. – Megkezdetvén a tárgyalás, Radowitz tekintetbe vevén, hogy Németország két igen terjedelmes erejü hatalom között áll, miként senkire mint szövetségesre nem számithatván, magának kelletik magát fentartani, kivánja, hogy az ország folytonosan védelmi állásban legyen, s e czélra nézve 700 ezer embert javasol kiállítatni. De ez még nem elég; nézete szerint a kormányok fölszólitandók volnának a lakosságnak 1 1/2 prct. Consignálni, melly a vész idején azonnal kiállítható. S e szerint Németország közel 2 milliónyi hadierővel rendelkezhetnék. – Mások, leginkább a baloldal egyátalán nem pártolja a katonaságnak nagy számbani kiállítását; nevezetesen Blum azon kérdést teszi, valjon fenyeget–e háboru; s minthogy azt hiszi, hogy nem, fölöslegesnek tartja a fegyverkezést. Nézete az, hogy a választmányra a régi rendszernek volt nagy befolyása, azon rendszernek, mellynek elve volt: belül elnyomás, kivülről hóditási vágy. Tilsit és Erfurtra hivatkozik, bebizonyításáúl annak, miszerint kelet és nyugot Németország veszedelmére szövetkezte. Az ujabb kornak, szabadsága kifejlesztésére rokonérzelmü nemeztek segitségére van szüksége. Ő a békés útat választja, s mielőtt a had szaporitatnék, ugymond, meg kellene a nyugoti szomszédokat kérdezni, miként fogadják az ajánlott testvéri szövetséget. – 33 év óta tapasztalhattuk, mondá tovább, hogy mennyibe kerül a hadsereg; illyesmihez csak végszükségben kell nyulni; de előbb minden békeforrást kimeriteni. Beszédét azzal fejezi be, hogy egy jobb szelem ébred föl a népekben s ez a legnagyobb seregeknél többet ér. – A szavazás 8 napra elhalasztatott.
– Ezek folytán a julius 11–kén tartott ülésben Duncker inditványa nyomán a Dánia és Schleswig-Holstein között létrejött, állitólagosan Németország becsületével össze nem férő fegyvernyugvás tüzetett ki tárgyalási kérdésül. Minthogy azonban e tény fölött a hirlapi czikkeken kivül semmi biztos adat föl nem hozatott, a tárgy a népjogi választmányhoz olly megjegyzéssel utasittatott, hogy kellő tudomást szerezvén magának, legrövidebb idő alatt jelentést adjon a gyülésnek.
– Julius 12-től Németország uj időszakba lépett. A birodalmi főkormányzó először jelent meg a nemzet képviselői között. Igénytelen egyszerü polgári öltözete méltóságát csak emelé. A gyüléselnök 76Gagern a következőket olvasá föl: „A jelen órától, mellyben az egyesült Németország ujan alakult hatalmasságai e helyen egyesülnek, történetünk uj korszakot számlál. Fens. hőhg bir. kormányzó! Üdvözöljük önt keblében a nemzeti gyülésnek, melly önmagának s a hazának azt fogadta, hogy fönségedet nehéz hivatásában minden tőle kitelhető erővel támogatandja. Mindenben mi az egység kötelékeit erősbiti, a nép szabadságát biztositja, a nyilványos rendet helyre állítja, bizodalmat ébreszt s a közös jólétet terjeszti, bizon számolhat a bir. kormányzó kormánya a nemzeti gyülésre. A német nép hálásan ismeri el fönségednek hazaszeretetét s fölajánlását. De egyszersmind összes érdekeire nézve osztatlan erejét s munkásságát veeszi igénybe.” – Ezután az ideiglenes középponti hatalom iránti törvény olvastatán föl, az elnök igy folytatá: „A nemzeti gyülés nevében kérem föl fönségedet, tett nyilatkozatát a gyülés kebelében ismételni, miszerint e törvényt a haza dicsőségére s jólétére megtartja s megtartatja.” – Mire a bir kormányzó azeket válaszolta: „Uram! azon gyorsaság, mellyel ide jöttem, hogy önök közepett megjelenjek, legvilágosabb bizonyságul szolgálhat, mi magasra becsülöm a reám ruházott bir. kormányzó méltóságát s a német népnek ez alakalommal bennem helyzet bizalmát. Midőn a bir. Kormányzói hivatalt ezennel elfoglalom, ismétlem azon nyilatkozatot, hogy az ideiglenes középponti hatalom alapitása fölötti törvényt, melly előttem fölolvastatott, Németország dicsőségére és jólétére megtartom és megtartatom. Nyilávánitom egyszersmind, hogy e hivatalnak osztatlanul szentelendem magamat s ú fölségét a császárt késedelem nélkül megkérem, hogy az országgyülésnek általam biztosan igért megnyitása után, a további helytartóságtól Bécsben fölmentsen.”
