OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
Róma. A római országgyülés válaszföliratának nevezetesb eszméi ezek: „Olaszország egysége, mellyet legelőször szentséged (a pápa) nyilatkoztatott ki, s azóta buzgón elősegit Albert Károly győzelmes fegyvere, s a pápai tekintély által mindinkább közeledik teljesültéhez. E szövetség nem a fejedelmek ingatag egyezkedésével fog megtörténni, de bölcsen rendszerezett intézmények kifolyása leend. Mivel pedig úgy látjuk hogy ezt semmisem fogja annyira előmozditni, mint egy nemzeti gyülés, esedezünk, hogy szentséged vállalja magára e nagyszerű hivatást, shivaj meg egész Olaszországot ide, bizton reménylve, hogy még a hős Sicilia is ép olly büszke lesz Olaszország egyésgét létesitni, mint arra, hogy szabadságát ö erejével kivívta. A béke legerősb talapja az olasz nemzet és jövő nagyságának, s mi bár mennyire óhajtanók azt az egész hazánkban látni, de úgy hisszük, hogy míg közös hazánk, természeti határait vissza nem nyeri, addig szent kötelességünk a fegyvert el nem tenni. S reményljük, hogy saját erőnkből visszafoglalandjuk azt, mit egykor tőlünk elszakította. – Ha azonban valki saját tűzhelyeinken el akarná nyomni azon szabadságot, hogy mi Olaszország legyünk, s talán idegen lánczokat akarna számunkra hozni: akkor mi sem fogjuk azon nemeslelkű nemzet segélyajánlatát megventni, melly többé nem szomjazik jogtalan foglallások után, s képes leend az ellenség karját megsemmiteni.”
Julius 1–ső napjától kezdve egy uj lap jelen itt meg: ”Consitutzionale Romano” Battelli szerkesztése alatt, melly oppositióba lép a ministeriummal, s némellyek IX. Pius kezét is oda gondolják a dolgozó társak közé. Minden esetre a háborúnak soká terjedése nem csak a pápai széknek többszörös kárt okozhat, miután már a jezsuiták vagyonának lefoglalásáról is van szó, hanem lehet hogy a pápai szék minden világi hatalmát elveszti, s az egyházi birtok be fog olvadni, akár a Cesare Balbo által tervezett szövetséges Olaszország közbirtokába.
Róma. A junius 28-i ülésben Sterbini követ két inditványt tőn: hogy a válaszföliratban tiszteletteljes emlékezés téessék a toscanai főherczegről II-ik Leopoldról, és hogy a pápa szólittassék föl Olaszország egyesitése végett Romába közországgyülést hirdetni. Mindkettő elfogadtatott.
A julius 5-én fölolvasott toscani válaszfelirat kitünő jelenet a mai olasz véres mozgalmakban. Mig Nápolyban a király meggyilkolására készülnek, Károly Albertet csak legtöbb helyt szomorú kényszerből éltetik, s IX. Pius népszerütlenné kezd váli Romában; eddig Leopold toscani főherczeg trónja lépcsőjén népének legmélyebb szeretetével s hálaadó szavaival találkozik. A nép és fejedelem barátokként állanak egymással szemközt. E jelenet ritka, de mindannyiszor bekövetkezik, ha a nép meg van arról győződve, hogy a fejedelem nem féli, de szereti őt, s nem annyira pénzére, mint szivére vágyakozik inkább!
Nápoly. Az országgyülést a király személyében herczeg Serracapriola nyitotta meg, s midőn az ország nyilt lázadásáról hallgatott, a külhatalmakkal pedig legjobb barátsági viszonyról beszélt, csak az egyben mondott valót, hogy az ország egész pénzügye végromlásban senyved.
Hir szerint a szardiniai ministerium Pareton kívűl leköszönt, s most ez van uj ministerium alakitásával megbizva.
– A toscanai főhg. A jeleshirű bölcsészt, Gioberti Vinczét, a piai egyetemnél tiszteletbeli tanárrá nevezte ki.
