FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Tegnapelőtt mint minden csütörtökön Pest városának r. k. gyűl. volt, azaz inkább lett volna, ha a képvsielő polgártárs urak elegendő számban méltóztatnak volna megjelenni, de miután negyvennél sokkal kevesebb tartá érdemesnek a jövetelt; hogy mégis a jelenlevők hiába ne fáradtak legyen, az ülés helyett, természetesen diplomaticai érvény nélküli – tanácskozmány tartatott a felől: minő eszközökkel lehessen elérni, hogy máskor elég képviselő szerencséltesse a gyüléseket becses megjelenésével. Minthogy azonban csak tanácskozmány volt, semmi sem határoztatott,
s az ószer csak máskor fog életbe léptetni, ha t. i. a képviselők elegendő számmal lesznek. Figyelmeztetjük azonban az elnököt, nehogy e tárgyat előre kitűzze, mert a képviselő uraságok tapasztalt buzgóságából következtetni lehet, hogy a kényelmeket s talán magán filléres érdekeiket koczkáztató indítványt, általános otthon maradással buktatják meg. Jobb lesz őket meglepni, majd midőn az unalmas téli napokban mulatságból betérnek a gyülésterembe. Valóban botránynál egyébnek nevezni nem lehet, hogy Pest városa majd 300 képviselője közt nem akad 40 lelkiösmeretes férfi, ki a közigazgatás hanyagsága általi akadályozását bünnek nem tartaná. S ez már az uj institutiók első évében történik, midőn még a seprű új, s olly sok seperni való van. Mit lehet még várni később? – Azért polgártársak, a képviselőség nem régi táblabirói czim, hanem kötelesség, s ki azt teljesíteni nem birja, vagy nem akarja, mondjon le róla, mert más buzgóbbat czimbitangolása által kizárva, a haza ellen vétkezik. – Illy botrány talán az ország egy városában sem történt még, annál nagyobb szégyen, ha Pest adta az első példát.
– Tegnap 126 horvát fogoly hozatott Pestre. Meg sem említenők e csekély számú csőcselék népet, minőt sáska sokaságban van falaink közt tisztelni szerencsénk; ha élöken kilencz takaros kék attilákba öltözött csinos legényt nem látunk, alig hihettük, hogy ezek is horvátok legyenek, Latour Waffenbrüdereinek ezrei olly ferde fogalmakat termének bennünk Jellachich hadi aestheticai oldaláról. Kérdezvén azonban őket, megtudtuk, hogy túrmezeiek. Túrmező annyira rokonult utolsó korszakunk nemzeti küzdelmeivel, mikép nem is kételkedünk, ha bebizonyodnék, miként Jellachich által harczra ezek is csak akasztófával kényszeríttettek, ki fognak vétetni fogolytársaik sorából, annál inkább, mivel a foglyok megvizsgálása a derék Jozipovics Antalra van bizva, ki mint Túrmező grófja, historiai hirt szerzett magának. Vas vármegye már 30 illy túrmezei foglyot szabadított ki, s őket jelen körülményekben haza küldeni még tanácsos nem levén, Szombathelyen s különösen a megyeház körűl őrökűl használja. Δ
– Valamint minden nemzeties törekvést lelkünkből méltánylunk, úgy örömmel lepett meg bennünket a Szvetenai-féle kórház első emeletében a kórterem, mellyet dr. Stáhly vezet. Itt nemcsak a kórtáblák magyarul irvák, hanem általában minden olly czélszerűséggel van elintézve, melly a nagy hírű férfiú érdemkoszorújának egy új virágot biztosít.
