Lippa visszafoglalásának részleteiről.
Lippa visszafoglalásának részleteiről.
– Lippa visszafoglalásának részleteiről nem tartjuk érdektelennek még a következőket adni, mint azokat a Közlönynek nov. 29-kén Aradról irják: seregünk az ottani állodalmi sóházból 450 mázsa sót beszállított, és azon kivűl a „császári comité”-ből nagy buzgó tagot, jelesen Hersich őrnagyot, Henegauer kapitányt, Papházy ügyvédet és egy ismeretlen nevűt bekisértetett. Okunk van hinni, hogy e „comité tagok”, kik közől az első kettő, mint nyug. katonatisztek itt helyben tették le az eskűt az alkotmányra, nem sokára kinyerendik érdemlett jutalmukat. – Vuja főnök háza végképen leromboltatott, pinczéje megnyíttatott, s az oláh atyafiak ugyancsak szörböltek. – Mennyire szidták a császári katonákat, hogy őket a prédában eddig nem részesítették. A még hátramaradt só holnap fog behozatni, hogy azt valamikép az ellenség el ne foglalhassa, Lippa üresen találtatott. Ma érkezett vissza Pestről köztiszteletű alezredesünk Gál, az oláh lázadás elleni expeditio derék hőse. A honvédelmi bizottmánynak Arad érdekében tett intézkedéseirőli értesítése megnyugtatott minket. Várjuk tárt karokkal a szabad lengyelcsapatot, várjuk az ágyúkat. Ha isten is úgy akarja, meglehet, hogy a várat még e hét végén a nemzet birtokába kerítendjük.
Székely atyánkfiainak itt levő 1-ső zászlóalja lelkes, egytől egyig várják a megrohanást. Mi is megigértük nekiek, hogy mihelyt Arad várát beveszszük, s a temesvári várat a nemzet törhetlen erejével megismertetjük, azonnal megyünk velök együtt tömegesen Erdélynek visszafoglalására. És székely atyánkfiai ezen őszinte testvéri kijelentésünkben megnyugodtak. Halljuk, hogy székely atyánkfiai egy zászlóalja ágyúkkal együtt Pestről ide volt küldve: de ők annak hallatára, hogy már Kolosvár is megadta magát, már Orosházáról Erdélynek mentek. – Mit fog eredményezni az utánuk küldött futárok eljárása? azt majdan tudatjuk.
Ez alkalommal nem tartjuk feleslegesnek az illetőket a székely tiszt urakra figyelmeztetni. Az egész hazában minden csak valamire való katonatisztek s más harczfiak érdemeik szerint előléptettettek, csak a székely atyafiakra nézve tapasztalunk kivételeket. Miért nem léptettetnek tehát elő nemzetünknek ezen leghűbb testvérei? hiszen ők az ellenség elébe szintúgy vitték bátor seregüket, mint bármelly más csapatbeliek! Hiszszük azonban, hogy erélyes kormányunk itt is tudni fogja; miként kelljen az érdemet jutalmazni. Nemcsak egyéni nézetünk ez, hanem bizonyos neme azon véleménynyilvánulásnak, melly néhány jeles székely tiszt urak őszinteségéből jutott tudomásunkra. – A haza tartozik meghálálni s jutalmazni a fáradságot s érdemet, s annyival inkább tartozik a székelyeket kitüntetni: minél bizonyosabb az, hogy ők övéiktől már julius óta távol, közös ügyünkért szakadatlanúl harczolnak. Mi reméljük, hogy hazánk érdekében tett ezen szerény figyelmeztetésünk viszhangra találand ott, hol találnia kell.
