Perlak, nov. 26.
Perlak, nov. 26.
Azzal kérkedtek Horvátország illyrei jó ideig, hogy ők a ráczokkal semmi összeköttetésben nincsenek, hogy nekik természetök a jogot s tulajdont becsűlni, s megvédeni, s több efféle: hanem láttuk mi, s keserűn tapasztalta Austria, mennyire védte a tulajdont Jellachich rabló bandája. – A hová lépett e vad csorda, nyomán pusztúlás lőn, a merre járt, láng követé ördögi lépteit; hogy Horvátország ezen zsivány népe a ráczoknál ráczabb, megmutatta nem rég Muraközben is; szomorú nyomait hagyta Csáktornya vidékén e gyáva, hitvány, futásban nyúlcsorda, melly a magyarnak neve hallatára annyira futott nem rég is, miszerint észre sem vette, hogy a Drávának futott neki, mellybe temérdek bele is fúlt; ezen banditacsapat, miután a vizek áradási kiparancsolták Muraközből vitéz sergeinket, Muraközbe visszaszemtelenkedett, felejtve, hogy Domborúnál közőlök sokan fölkonczoltattak, többen fogságba ejtettek, legtöbben pedig a Dráva árjai közé temettettek, visszagyalázkodott, igen, mert éhes, mint a hét sovány évből szakadott; s ugy néz ki, mint örökös koplalás s bőjt; de nem elégedett meg azzal, hogy telhetetlenségének élelmiszereket rablott, hogy az undorodásig zabált, kiszámítá, meddig maradhat Muraközben, s megszökése előtti napon teheneket, lovakat exequált Muraköznek pscudo fő s alszolgabiráji által; s a bizonyos számú lovak s tehenek kiszolgáltatása rögtön – egy óra alatt – halálbüntetés alatt az illető előljáróknak megparancsoltatott. Perlak városa adott hat lovat, nyolcz tehenet, a többi helységek Perlak közelében két lovat, négy tehenet. Csehovecz helysége Szinkovics nevű lakosa által kenyeret küldött a zsivány nép számára, s elvették a kenyérhozónak gyönyörű két lovát, hogy bebizonyítsák háladatosságukat, s azon felűl a helységtől requiráltak más két lovat is. Ez a képzeletet túlhaladó ördög nép csodálkozik azon, hogy a világ sympathiáját meg nem nyerheti. Huszárok! csak gondoljátok meg, mit hazudott ezen ronda rablósereg, midőn a szegény muraköziek, lovaival Varasdra érkezett, azt szép tudniillik, hogy tőletek elvette, kérkedett vele, hogy lovaitokról titeket szállított le, kiket győzhetleneknek tart, titeket, kiktől úgy fél, mint pokol ördöge istennek szentjeitől; számoljatok adandó alkalommal e gazokkal, hogy tudják, mint kell gyalázni azokat, a kik nevének hallására e czudar emberfaj fut, merre lába viheti, mert illyenkor szemeire vak, mint szellemileg vak örökké. Cár, Krizmanics, Tkalac s többen, ha eljő isten igazságának napja, mellyen győzend szent s igaz ügyünk, lesznek azok, kikkel számolnunk kellend Varasdon; Nemcsics, Gvozdanovics, Kemenovics s egyebek, kikkel Kőrösön kellend számolnunk, mert főleg ezek raboltatnak és rabolnak, a teremtésnek ötödik napján alkotott eme, fájdalom! emberalakú baromnéppel, mellyet gaz papjaikkal azon térre fanatizálni gyönyörködtek régóta, melly téren baroméletével igazolja magát a teremtés gyalázatának! Aztán, te hatalmas császár, kinek nevét egyre emlegeti, e csorda, hiszed-e, hogy ezen dulongók fogják megmenteni trónodat? Csalatkozol, hiszen, ha mindent, mit talál földúl, az feldulandja trónodat is, s jóformán szét is dúlta már; de hogy is tudna neked szerezni valamit az, ki mindent elrabolni gyönyörködik? – Gasparich, tábori pap.
