Az éj vénasszonyai
Az éj vénasszonyai
Így ábrándoztam betegségemben délután. Persze estével, mint már ez a betegeknél szokás: megváltozott állapotom.
Az este mindig fenyegetőleg közeledett, és hirtelen itt termett, hogy néha oly váratlanul vettem észre magam mellett a két ezüst gyertyatartó hosszú lángját, mint a tetszhalott, aki riadtan „látja”, hogy meghalt, nincs mentség, eltemetik elevenen, és kénytelen majd bogárrá változni, és az emberek elől örökké bujdosni, ha levegőt akarna szívni valamely elhagyott templom környékén.
– Hol vagy? – kiáltanak tán egy más női nevet is körülöttem most az emlékek, mert estére már elszállott mellőlem a bizakodás, az álmodozás, a szépség, az ifjúság… Hogy is hívták az iménti szép, fiatal nőt?
…Estére nagyorrú, vastag vagy hihetetlenül csontos, keménykezű öregasszonyok vettek körül rendszerint, amikor a boldog szendergés, az orvosság csillapító hatása muladozni kezdett. Olyan öregasszonyokat láttam magam körül, akiktől a fogam vacogott. Ezek a vasorrú bábák most felelősségre vonnak mindenért, amit az életben elkövettem… A nótáért, amit Kérő Fanninál „segítettem” egyszer hallgatni D. G. Gy.-val, amelyet Kálnay László énekelt a korcsmárosné fülébe…456
A pillantásért nyúznak meg most a vénasszonyok, amely pillantást egyszer valahol a Morgó-korcsmában a pacsuliszagú, vereshajú lányra vetettem, mert így láttam D. G. Gy.-tól és Kálnay Lászlótól is. De ugyanezt tette Kacsari, a kiviaszolt hajú cimbalmos cigánygyerek, aki körülbelül egykorú volt velem, és ugyanezért a banda öregapja, a nagybőgős néha vonójával hátbadöfte a kasszírnőre bámészkodó cimbalmost… Vajon a Kacsari-gyereket is elevenen szidják, gazemberezik, rugdossák, tépik és szemükkel gyilkolják a vénasszonyok azért, mert azon az estén a Morgóban cimbalmozott?…
Estére a vénasszonyok (amint később megtudtam: bizonyos szomszédasszonyok, akik még „utoljára” meglátogattak, mielőtt „megdögölnék”), a vénasszonyok felváltották szegény anyámat, nagyanyámat és jóságos nőcselédeiket a virrasztásban, és én azt gondoltam magamban, hogy anyámat, nagyanyámat és a többi megbízható „jószíveket” azért tuszkolták el mellőlem, mert menthetetlenül meghalok ezen az éjszakán, mielőtt csonkig égnének a gyertyák…
