3. A KIRÁLYTELEKI GRÓF SORSDÖNTŐ KÖZBELÉPÉSE
3. A KIRÁLYTELEKI GRÓF SORSDÖNTŐ KÖZBELÉPÉSE
– Talán még manapság is folyna a vizsgálat a hullaúsztató, hullacsempésző mármarosi tutajosok dolgában (amely körülmény annak idejében valóban megakasztotta a nyírségi csendbiztosok befejezettnek látszó munkáját, Scharf Móric és a többi tanúk kihallgatása után), amikor az aluszékony vármegye és legfeljebb félfüllel hallgatódzó kormány tétlenségébe külföldi kéz avatkozott.
(Így mondták abban az időben. Legjobb a kifejezések formalitásához ragaszkodni, ha az ember pontos tükörképét akarja látni az eseményeknek.)
Ez a külföldi kéz pedig nem volt más, mint a Párizsban megjelenő Figaro című újság, amelynek akkoriban még Magyarországon is nagy tekintélye volt, bár itt kevesebben olvasták elterjedtségéhez mérten, mint más országokban.
A Figaro egy májusi számában bécsi tudósítója tollából levél látott napvilágot, amely levél szerint a tiszaeszlári bűnpör vádlottjainak kihallgatásánál, így legalább a könnyen megfélemlíthető felső-tiszai tutajosok, e jámbor emberek kihallgatásánál nagy szerepe volt a505 „szeges svéd ostornak”. (Ma sem lehet tudni, honnan vette ezt a kifejezést a párizsi újság; Szmilovics Jankel és Herskó Dániel tutajkormányosok, akiket elsőrendű vádlottakként gyanúsítottak, bizonyára nem nyilatkoztak a Figaro bécsi levelezője előtt megkínoztatásukról.)
Megszólalt azonban a Figaro tudósítására a francia újság egy Szabolcs megyei olvasója, aki nem volt más, mint Dessewffy gróf, akit „királytelki gróf” néven ismertek a vármegyében.
Nevezetes volt arról, hogy csak külföldi újságokat olvasott, főúri zárkózottságában élt, és a megye legnagyobb földbirtokosa volt.
Ugyan ki hitte volna, hogy A. de Dessewffy még valaha is megszólaljon egy újságokban is tárgyalt ügyben, mikor összes mondanivalói évenként egyszer a Felső-Tiszái Ármentesítő Társulat gyűlésén hangzottak el, ahol a makrancos folyó megrendszabályozására terjesztett elő indítványokat, amelyeket rendszerint készpénzletétbe való elhelyezésével is megerősített.
Kissé különcnek mondták a királyteleki grófot Tisza-szabályozási terveiért, amelyekhez a magot külföldi mérnökszemlékből vette. Még az amerikai Mississippi folyóval is összehasonlította néha a mi andalgó Tiszánkat, amikor annak megfékezéséről volt szó a társulati gyűléseken.
És éppen ez a zárkózott életet élő, jóformán csak tudományokkal és „különös bogaraival” törődő Dessewffy gróf nyilatkozott a Figaro tudósítójának közleményére a „használatba vett szöges svéd ostorról” (amelyet talán magyarul karikásnak is nevezhettek), valamint az egész tiszaeszlári komplexumról.
A. de Dessewffy nyilatkozata a Figaro szerkesztőjéhez intézett levél formájában megjelent, és lesújtó volt azokra, akik halovány reménységgel még a tiszaeszlári zsidók ártatlanságában reménykedtek.
Soha annyi Figaro nem fogyott el Magyarországon, mint abból a májusi számból, amelyben Dessewffy Aurél gróf, Szabolcs megyei nagybirtokos levele napvilágot látott.
„Az igaz, hogy Magyarországon az antiszemitizmus fenyegető mérveket öltött, és – elismerem – provokálta a zavargókat – írja a gróf –, de Tisza úr kezében a biztonság záloga, és remélhető, hogy a pozsonyi zavargások nem ismétlődnek többé.
Az is igaz, hogy a reakció, melyet zsidó hazánkfiainak kizárólagos, önző és gyakran ellenséges viselkedése okozott, már azokban a körökben506 is minden kétségen kívül érezhető, amelyek még nem felejtették el az utóbbi tizenöt év történetét.
Mindenesetre szükséges, hogy a közeledés megtörténjék, és lassanként meg is fog történni; de azalatt a pohár csordultig telik, és nagyon vigyázva kell hozzányúlni, hogy ki ne csorduljon.
Izraelitáink utánozzák francia és angol hitsorsosaikat, és jó tulajdonságaik, sok tehetségük kétségkívül biztosítani fogják számukra a jóakaratot és elismerést.
A. de Dessewffy”
…A királytelki gróf levele elindult a párizsi Figaro útján a maga útjára, a közvéleménybe.
A legelső hatása az volt, hogy a bebörtönzött zsidókat vád alá helyezték, és részükre törvényszéki tárgyalási napot tűztek ki.
– Most már aztán itt volt a baj, amit egy különcködő gróf magatartása idézett elő – mondogatták az okos emberek, akik még a vizsgálat alatt szerették volna elsimítani valahogy a dolgot, mielőtt európai botránnyá dagadt volna a tiszaeszlári húsvét története.
