1
1
Zsanét igen természetesnek tartotta, hogy ismerősei nem ebből a világból való nőnek mondják őt, kis aranylakatot viselt ékszer gyanánt a szíve felett, amely jelvény mindent elmondott.
Rózsafüzér csergett a bal csuklóján karperec gyanánt, és a Hiszekegyek olyan halkan peregtek Zsanét ajkain, midőn egyedül volt vagy várakozott, hogy nem történhetett vele nagyobb baj, bármerre fordult meg a világban magános sétáiban.
Őszidőben szürke, postakocsiséhoz hasonló köpönyeg fedte alakját, taplósapkája volt, kökénnyel díszítve; ha csak bőrkesztyűs kezét mutatta volna magából, könnyen férfinak is lehetett volna őt gondolni. S ahová senki se láthatott, a köpönyeg és a bokáig érő szoknya alatt: valóban szarvasbőr nadrágot viselt Zsanét, amikor az őszi esőzések elkezdődtek, mert illetlennek vélt olyan nadrágot felvenni, amelyet csipkék díszítettek, mint a tortákat papirosaik. S ugyancsak ősszel mindig magas szárú fűzős cipőt hordott, bármennyire belebolondult a nővilág a kivágott félcipőbe.
Így szökdösött a fővárosból Zsanét az ősz elől.
