Milyen időnk lesz?
Milyen időnk lesz?
Özvegy Sztárayné boldogult férjétől tanult újságot olvasni (mert az egykori szolgabíró az újságolvasást éppen oly komoly ceremóniával végezte, mint akár hivatali kötelmeit, ugyanezért az Időjárás rovatot lapozta fel először. Tudta, hogyne tudta volna harmincéves újságolvasó létére, hol kell az Időjárás-t megkeresni, mert hiszen talán ez a legfontosabb része az újságnak.
– Újabb csapadékot és északnyugati szelet ígér a meteorológia, pedig talán elég volt már a hófúvásból – mond leányának.
– Különösen az ország keleti részeiben… – ismételte a jelentés szövegét özvegy Sztárayné. – Márpedig mi igazán kelet felé lakunk.
István, a háziszolga, aki az újság felbontására valamiképpen, tűzrakás vagy fahordás címén a szobában tudott tartózkodni, csak ezt várta:
– No, megint kampec a fiatal veteményeknek, pedig a zöldségeskertben éppen a napokban akartam elvetni a kelt, kalarábét, korai káposztát, fejes salátát, zellert, sárgarépát, petrezselymet, parajt, paradicsomot, ugorkát, amit a tekintetes úr úgy szeret friss állapotban – mondta elborulva István az időjárási jóslat hallatára.
– Nagyobb baj ennél, hogy a hófúvásban nem kapunk csíkot meg halat a Tiszáról, pedig a heti étlapot így állítottam össze – folytatta tovább Sztárayné. – Az emberek nem mernek nekiindulni a rossz időnek.
István, úrnője zavarát látván, hirtelen férfi lett, kiegyenesedett, pazar szóval jelentkezett:
– Ahogy én a tekintetes urat ismerem: ő szívesen meglesz kenyéren és szalonnán is, nem kell a halak miatt aggódni – mond, és sarkát összecsapva állott.
Sztárayné azonban legyintett:
– Megígértem neki a csíklevest a héten. De különben sem étel egy úrnak szalonna meg kenyér.357
István utolsó reményét mondta el:
– Lehetséges, nagyságos asszony, hogy a százesztendős kalendáriomban egészen más dolgok foglaltatnak az időjárásról.
– Igaz, magam is csalódtam néha az újságom jóslataiban, de mindig csak olyankor, mikor szép időt jósolt, de a rossz jövendölések többnyire beváltak.
István ezek után eltűnt a szobából, miután meggyőződött, hogy éjszakára elegendő aprófa és görcsös fa áll a hölgyek rendelkezésére, de az udvarra érve, öklével megfenyegette a hófelhők között bujdosó újholdat. Nem jó: februárban.
