átvevő
átvevő [ë] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, dolog>, aki, ami átvesz vmit (főleg az igének 1, 4, 5. jelentésében). A csomagot átvevő kapus; a küldeményt átvevő megbízott; a labdát átvevő játékos; a király szerepét átvevő köztársasági elnök; az ötletet átvevő írók; az üzenetet átvevő tisztviselő.
2. (kereskedelem) Olyan <személy, intézmény>, aki, amely rendszeresen v. egy alkalommal meg van bízva áru átvételével. Átvevő hivatal, kereskedő, megbízott, osztály.
3. Olyan <hely>, ahol vmit, esetleg vkit átvesznek (1a, 6b). Átvevő állomás, asztal, telephely, vágány.
4. (nyelvtudomány) Átvevő nyelv: az a nyelv, amely szót vesz át (5b) más nyelvből. Jövevényszavak esetén beszélünk átvevő és átadó nyelvről.
II. főnév -t, -je [e]
1. (kereskedelem) Az a személy, akinek a feladata áruk átvétele. A gyár átvevőnek alkalmaz vkit.
2. (birtokos jelzővel) Általában olyan személy, aki vmit átvesz (4–5). A bútor, a munkamódszer, az üzem, az üzenet átvevője; a gondolat átvevői.
Szóösszetétel(ek): áruátvevő.
átvevői.
