díszítmény
díszítmény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (kissé választékos) Vminek a díszítésére való v. arra haszn. tárgy, kellék v. valamely műalkotás ékítménye; díszítés. Faragott díszítmény; hímzett díszítmény; a falak festett díszítményei. Rózsaszín öltönye volt … fehér gyöngyvirág díszítménnyel. (Jókai Mór) Néha egy-egy allegoriája olyan, mint … valami csodálatos díszítmény gothikus templom külső falán. (Péterfy Jenő) || a. (művészettörténet, irodalomtudomány, gyak. rosszalló) Szerkezeti jelentőség nélküli, pusztán cifraságként alkalmzott díszítőelem. A barokk építészet szerkezeti vonalait elnyomja a sok díszítmény. Az alapszerkezet hibáit … a részekben semmi költői díszítmény … jóvá nem teheti. (Arany János)
2. (film, színház, régies) <Színpadi> díszlet; dekoráció. Az új ruhák, díszítmények másszor is használtatnak. (Vörösmarty Mihály)
díszítményes.
