duda
duda főnév dudát, dudája
1. Bőrtömlőre szerelt sípokból álló egyszerű fúvóshangszer, amelynek megszólaltatásához szükséges levegőt kezelője a hóna alá szorított bőrtömlőből adagolja. Szól a duda; fújja, nyekergeti a dudát. Szóláshasonlat(ok): úgy jóllakott, mint a duda: pukkadásig jóllakott; (bizalmas) olyan, mint a duda: kövér, pufók képű <főleg gyerek>. Miről nem zengett már az ének Mióta lant és duda szól? (Tompa Mihály) Könyökük rántásával puffogtatták a vállukon lévő dobot, szájukban dudát tartottak. (Krúdy Gyula) || a. Ennek hangja; dudaszó. Dudára táncolnak; nem szereti a dudát. [A medve] gazdája dudáján Úgy illeg-billeg, hogy rajta akárki nevethet. (Fazekas Mihály)
2. <Hajón, autón, üzemben> erős, éles, átható hangot adó jelzőberendezés; hajón gőz szólaltatja meg, autón régebben gumilabda megnyomására működött, újabban villanyerőre működik. Várják már a bányában, hogy a gyárkémény ebédidőt bőgjön. Most elbődül a duda. (Gelléri Andor Endre)
Szóösszetétel(ek): 1. dudafej; dudanyekergés; dudasíp; dudaverseny; 2. autóduda.
