dudál
dudál ige -t, -jon
1. tárgyatlan Dudán (1) játszik. Vígan dudál. || a. tárgyas Dudán (1) játszik vmit. Egyhangú nótát dudál.
2. tárgyatlan (bizalmas) <Személy> dudával (2) jelt ad; tülköl. A vezető mérgesen dudál. || a. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) (közlekedés, üzemi élet) Dudál vmi: vminek a dudája (2) szól; tülköl. Dudál az autó, a hajó. Mire elsőt dudált a gyár: ő már terítgette a vizes ruhákat. (Gelléri Andor Endre)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Szél> fütyülő, süvítő v. búgó hangot ad. Dudál a szél az ajtó résein, a kéményben.
Szólás(ok): ld. kesztyű, portugál.
Igekötős igék: beledudál; rádudál.
dudálás; dudálgat; dudáló; dudáltat.
